Néhány hónapja eljutottam oda, hogy az ország hosszútávú jövője szempontjából legveszélyesebbnek nem Orbánt, hanem a jelenlegi ellenzéket látom, illetve mögötte a társadalmat. Nyilván ehhez hozzájárult a kormány is, aki intézkedéseiben és kommunikációjában ugyan minden nap képes újabb megmosolyognivalóval előállni, de már egyszerűen nem tudja a saját maga által igen magasra tett lécet megugrani. Ilyenkor persze az ember a jövőbe tekint, hogy mi lesz 2014 után, kik kerülhetnek hatalomra, és mivel tudnak majd szolgálni. Hát nem sok jóval.
A mostani ellenzéki pártok és utcai csoportosulások egy tekintetben valószínűleg minőségi változást tudnának hozni, mégpedig a politizálás stílusában, hangnemében. Ez nem elhanyagolható tényező, sokat tud dobni az emberek komfortérzetén, de a valódi változáshoz ennél több kell.
A legfőbb kérdés egyértelműen a gazdaság. Ha a gazdasági beállítódottságukat nézzük, megnyilvánulásaik alapján az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitika két fő axiómáját továbbvinnék: az államadósságot ki lehet nőni, továbbá ebből adódóan nincs szükség megszorításokra. Az előbbihez növekedés kellene, aminek feltételei jelenleg se Magyarországon, se a világban nem állnak fent. Utóbbival kapcsolatban pedig lehet mondani, hogy már most is megszorítások vannak, ami igaz is, de csak a felszínen maradást érjük el vele, adósságunk nem csökken. Ahhoz komolyabb lépések kellenének.
Ha végignézünk a parlamenti pártokon, nem látunk olyan szerveződést, mely szembemenne ezzel a két alapvetéssel. Természetesen sok gazdasági kérdésben a patkóban ülő ellenzék másként gondolkodik. Ennek megfelelően például az LMP átstruktúrálná az adórendszert, a Jobbik erőteljesebben támogatná a hazai vállalatokat a külföldi multikkal szemben, míg az MSZP bármit csinálna, ami a kormány álláspontjának inverze. Ezek mind fontos különbségek, hiszen általuk más és más társadalmi csoportok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe. De egyik sem mondja azt, hogy csökkenteni kellene a szociális kiadásokat, állami alkalmazottakat elbocsájtani, vagy úgy általában erőteljesebben takarékoskodni az államon, ami a matolcsyzmus két alappilérének feladását jelentené, és nyilván az életszínvonal esését is. Sőt, élve az ellenzéki logikával, balról előzve próbálják támadni a kormányt, és támadni annak igen elenyésző számú, az országot egyensúlyban tartó intézkedését.
Ezzel párhuzamosan sajnos az utcai ellenzék sem mozdul más irányba. A Nézőpont Intézet felmérésének eredménye segíthet következtetni arra, hogy vajon a Millás tüntetéseken milyen okból vesznek részt az emberek: elsősorban a pénzügyileg őket rosszul érintő intézkedések, és csak utána az olyan ügyek miatt, mint a médiatörvény. A Szolidaritás esetében ugyanezt felesleges is ecsetelnem, hiszen ők alapvetően ezért jöttek létre. Harmadikként még megemlíthető a szocdem irányultságú 4K!, akik skandináv jóléti modellben gondolkodnak. Itt sem kell mondanom, hogy ideáljukat nehezen fogják tudni elérni, ha szembemennek Matolcsy két alapvetésével.
Természetesen nem állhatunk meg ezen szerveződéseknél, ők ugyanis nagyrészt igényeket jelenítenek meg, tehát a társadalmat képezik le. Engem, téged, őt. Ha valódi változást akarunk, akkor nekünk, mindannyiunknak kell félretennünk rövid távú érdekeinket.
Végignézve tehát 2014 potenciális győztesein, a helyzet eléggé elszomorító. Esetleg magyarázhatjuk hozzáállásukat azzal, hogy ellenzékben a számunkra kedvesebb és rövidtávon könnyebb utat kell propagálniuk, különben a következő választások után csak úgy lesz esélyük bejutni a Parlamentbe, ha jelentkeznek a Köztársasági Őrezred állományába. Azonban ha mégsem ez a helyzet, akkor sajnos további gazdasági vergődésre, és újabb Matolcsykra kell számítanunk.
