A soros elnökség után újabb ritkán visszatérő esemény lebonyolítására kényszerül szeretett kormányunk, dübörög is a népszámlálás-láz, mert ezen múlik minden. „A pontos adatok ismeretében megalapozottan lehet a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a szociális és a kulturális fejlesztéseket tervezni és lebonyolítani.” – írja a hivatalos tájékoztató, és rögtön rá is jövünk, 2001 óta csak azért került szarfolyamba az ország szekere, mert nem tudtuk, kik is ülnek a szekéren, és hány munkanélküli hitgyülis fogyatékos cigány van az országban, akiknek igazán kinéz már egy állami mentőcsomag, felzárkóztató program vagy munkahelyteremtés citerázásból személyesen Schmitt Páltól. A programok jók voltak, csak sok/kevés volt a köcsög. Van már 16 ezer hős jedi is, meg a tőlük nagyon félő Mandiner blog, aki különböző mikroblogokra és kiegyezés előtti példaértékűnek beállított dokumentumokra hivatkozva állítja, hogy mindenki, akinek ellenérzései vannak a népszámlálással kapcsolatban, az fél, tehát nem Bibó, tehát nem demokrata, tehát nem aranyos és kedves együttműködő álompolgár.
(Észrevettétek az elírást? Ugyehogy mekkora?)
Elöljáróban annyit, hogy én valószínűleg ki fogom tölteni a cuccot, talán még a kérdezőbiztost is bevonom a munkába. Nem mintha nem sajnálnám az életemből azt a tizenöt percet, amit arra kell pazarolnom, hogy újfent ugyanazokat az unalomig ismételt adatokat szajkózom újabb és újabb állami hivatalnak, szervnek, tisztviselőnek, fő- és alelőadónak, amit lassan már én is megtanulok, csak azért, mert ezek, amióta Kelet-Ázsiában feltalálták a centralizált államot, képtelenek egymással kommunikálni és összerakni azt az SPSS fájlt, amire szükségük van, ezért újra meg újra engem kérdezgetnek. És ezek után milliók várják az államtól és az aktuális kormánytól őszintén, hogy majd jól felzárkóztatja a „széles társadalmi rétegeket”, megoldja minden problémájukat, és persze berúgja a befagyott gazdaság motorját. Kilencmillió önámító országa, most komolyan.
Ki fogom tölteni a keservit neki, még akkor is, ha egyedül a tőlem igencsak távol álló egyházaknak fontos, milyen eredmények jönnek is ki ezen az egészen. Valószínűleg nincs olyan vallás, aminek bármelyik kulcsfigurája állami támogatásra alapozta volna mondanivalója terjesztését, az üzenet mindig a hívek önkéntes felajánlásán alapul, legyen az akár szellemi hozzájárulás, egy tepsi pogácsa, vagy karácsonykor egy ötezres az atyának, de mindegy. Vallási vezetőink meg egymás szemét kaparják, hogy minél több aranyat, tömjént és mirhát folyósítsanak nekik politikus barátaik olyan adófizetők zsebéből, akik cseppet sem kíváncsiak rájuk, nemhogy önként fizetnének nekik. Csak szerencsére manapság a jövedelem tizedrészénél kevesebbről beszélünk. Valljuk is meg bátran, hogy rohadtul nem támogatjuk, hogy egyházakat állami támogatásban részesítsenek. Kedves nemzeti érzelmű (sic!) olvasóim: Nem, nem csak a zsidókat, hanem senkit se.
(Akit szándék nélkül megsértettem hitében: Semmi közöm a vallásodhoz, így nem is akarok fizetni érte, bocsi. Cserébe én sem kérem tőled, és akkor ezt most valahogy dolgozd fel.)
(Jakob Jordaens: Odüsszeusz Polüphémosz barlangjában)
Oké, nem is lenne szükség rá, ha rendesen kezelnék a tőlünk elkért adatokat; a vallási téma vérlázító, a hívek tartsák fenn a saját egyházaikat; de ezen kívül most mit izélünk itt? Ami engem igazán felidegesít, az a kérdőív kötelező jellege, ugyanis mint minden tisztességes posztkommunista, de még nem teljesen szocialista népi demokráciában, mi is szabálysértési bírsággal hantoljuk el azokat, akik nem akarnak részt venni a Nagy Könyv után a Nagy Népszámlálásban sem. Én meg még azt hittem, hogy jogom van makacs bugrisnak lenni, válaszmegtagadásról meg nem is beszélve... Megkockáztatom, még az is lehet, hogy valamilyen filozófiai/élettapasztalati megfontolásból rohadtul nem áll szándékomban, hogy állampapa sokat tudjon rólam, mert nem bízom benne. Ferkóban meg Viktorkában persze igen, de mi van, ha egyszer valami gátlástalan gazember kerül pozícióba? Arra a rendkívül valószínűtlen eshetőségre is fel kéne készülni, nem?
Úgyhogy csillogtatom én is kicsit a műveltségem, és hogy gyakorlott Wikipedia felhasználó vagyok, ahogy a nagy konzervatív megmondóemberek. Én is jártam hatodikba, íme. Kicsit olyan ez, mint amikor Odüsszeuszék kikötöttek valami szigeten a hülye óriással és a nyájával. Óriásforma elkezdte megenni őket, Odüsszeusz kiszúrta a szemét, belecsimpaszkodtak a birkákba, és elmenekültek ügyesen. Az ostoba megvakított óriás meg dühöngött, kereste őket mindenfelé, kérdezgette a népeket, hogy mi van. Igen ám, de nem tudta a nevüket, mert a bizalmatlan Odüsszeusz még a találkozásukkor, azt mondta, ő a „Senkise”, így persze jól meglógtak hőseink, hurrá. Szóval a sztori arról szól, hogy olyan óriásokkal szemben, akik potenciálisan veszélyesek ránk nézve, a legjobb módszer, ha minél kevesebb fontos információt osztunk meg magunkról velük. És ne mondjátok már, hogy nem vagyok demokrata, ha úgy gondolom, a magyar állam nem sokkal ér többet Polüphémosznál (ő az óriás), és ez az egész népszámlálósdi ezer sebből vérzik, ostoba színjáték, bürokratikus bénázás csupán és ráadásul pofátlan módon alapvető igazságtalanságokat legitimáltatna velünk. De azért kitöltöm, persze, hozzátok csak. Ha másért nem is, hát azért, hogy szociológus barátaim jókat tudjanak súlyozni a mintavételeiken, és 2014-ben háromcsillagos pontossággal mondhassák meg, senki sem fog elmenni szavazni egyik parlamenti pártra sem.
