Hiába lehet tudni, hogy Magyarországon a homoszexuálisok jelentik a legelutasítottabb kisebbséget, hiába utálják őket még a cigányoknál is többen, most egyáltalán nem fogok arról írni, mennyire iszonyatosan gáz és értelmetlen homofóbnak lenni. Akik ezt olvassák, többnyire úgyis egyetértenek a kérdésben, akik meg nem, azoknak itt már kigyűjtötték az érveket.
*
Csak egy rövid jelenetet szeretnék megosztani. A Bajcsyn haladt a tömeg, amikor is az egyik ház erkélyéről idős úr mutogatta lefelé fordított hüvelykujját a felvonulóknak. Felesége félig-meddig rosszallóan nézett rá, félig-meddig egyet is értett vele; a lenti emberáradat pedig mosolyogva tartotta fel hüvelykujját - jelezvén teljesen jól megvannak ők a bácsi helyeslése nélkül is. Ez mintha kedvét szegte volna, mintha kicsit szégyellte is volna magát, innentől csak nézte, ahogy halad a sok ember.
Fölöttük azonban pár emelettel anyuka állt az erkélyen két kislányával. Talán ikrek voltak, talán csak nagyon kevés év volt kettejük születése között. A lányok kíváncsian nézték a tömeget, nem nagyon értették, mi történik. Anyukájuk leguggolt, beszélt hozzájuk, mire ők integetni kezdtek a felvonulóknak: melegnek és heterónak, fiatalnak és idősnek, magyarnak, külföldinek, aktivistának és hétköznapi embernek.
Ők pedig boldogan integettek vissza - de nem csak nekik, hanem anyukájuknak, a zsémbes úrnak és feleségének is. Szép volt.
*
A következő képeket a felvonuláson készítettem. Mivel elsősorban saját barátaimat, ismerőseimet fotóztam, így a legtöbb képen a Liberális Fiatalok Egyesületének (LiFE) tagjai, szimpatizánsai láthatók - hiszen őket akartam lencsevégre kapni. Az album nagyjából végigköveti a történéseket, személyes narratívába helyezi a Meleg Méltóság Menetét.
Szóval így meneteltünk és pózoltunk mindannyiunk alapvető jogaiért:
(A felirataimat a bal alsó sarokban lévő zöld szövegbuborékkal lehet ki- és bekapcsolni. Aki jobb olvashatóságot és nagyobb képeket szeretne, az ne beágyazva, hanem ITT tekintse meg a képeket.)