Megszületett az első vendégszerzői bejegyzés blogunkon: az alábbi írásban Rudas Attila számol be arról, miért indította el formabontó rádiós műsorát, melyben fiatalokat kérdez az élet nagy dolgairól, továbbá megismerhetitek benyomásait az első két adás főbb tapasztalairól. Alább pedig megtaláljátok a második adás hangfelvételét. Íme.

Valami van

… de nem az igazi. Mondhatnám, de valójában én tényleg hiszek a szavak erejében. Két adást adtunk le a Hétköznapi Ifjú Titánok című műsorból, amely műsor azért született meg, mert érdekelt - engem főleg -, hogy vannak-e olyan fiatalok széles e honban, akik tényleg fontosnak tartják, mi is folyik körülöttünk, és lehet-e, kell-e belefolyni a nagypolitikába, a civil szervezetek munkájába, mert igény van, de valahogy motiváció nincs.

A generációm 1990-ben érettségizett. Mi még nem tudtuk, merre és hova, mert amíg elsőéves korunkban (gimnázium), kikérdezték tanerőink, hogy kik az MSZMP KB első emberei, és ha nem tudtuk, egyest kaptunk, addig ugyanazokkal a pedagógusokkal fújtuk együtt a Himnuszt (az osztályfőnököm nagyon hamisan, amitől röhögő-görcsöt kaptam) a Kossuth téren 1989. október 23-án, amikor is kikiáltották a III. Magyar Köztársaságot. Nekem akkor is, most is arról szólt ez a huszonkét év, hogy kik és mikor akarnak abból a vélt vagy épp valós zsírosbödönbe nyúlni, és mikor lehet kimondani igazán azt, hogy a rendszer(?)váltásnak valóban vannak vesztesei és nyertesi. És bár lehet, hogy vannak mostanában nyugati példára mintázva kereskedelmi és tematikus televíziós csatornák, vannak multik, amiket utálni akkor is illik, ha sokan azt se tudják, mit jelent a szó, azonban megint kell valamiféle vörös nyakkendőt kötnünk, mert akkor nem férünk bele a – hogy is mondják most épp - Nemzeti Együttműködés Rendszerébe… Vagy hogy is van ez?

Nemcsak nem én nem értem, mit is „követel számunkra a Haza”. Azok sem, akik nem mentek el szavazni. Lehet, hogy most épp kétharmad van, amibe velük együtt hallgatólagosan beleegyeztünk. Lehet, hogy az, ami most van, segíthet (húsz évre előre, természetesen). Sokuk talán nem is nézi jó szemmel a mostanában létrehozott rendelkezéseket: médiatörvény, alkotmánybíróság, magán- (de most már lassan fogalmazhatunk úgyis, hogy magány-) nyugdíjpénztár… Soroljam? Mindeközben szeretnénk politikai szerepvállalást látni, esetlegesen érdekelnének az integrációs programok, a kisebbségi megkülönböztetés, a környezetvédelem, az új generáció…

Ezekkel a témákkal foglalkozunk azokkal a srácokkal és lányokkal, akik eljöttek egy internetes rádióba (muzsikusradio.hu), és el merték mondani véleményüket mindarról, amihez értenek, és arról is, amihez nem. Oda kellene rájuk figyelni. Mindannak ellenére, hogy ezek a fiatalok már nem tudhatják, milyen volt ’87-ben vitázni azon egy házibuliban, hogy 1956 ellenforradalom volt-e, vagy egy érinthetetlen szent tehén…

Miről is szóltak az eddigi műsorok?

Hogy manapság a huszonéves (szavazóképes) generációnak egy kis szegmensét érdekli egyáltalán az a szó, hogy politika - ami jogos, hiszen ennyi idősen, nekem sem az volt az érdekes, hogy az épp aktuális miniszterelnök mit mond, mit tesz, hanem, hogy lesz e jövőm az új rendszerben, avagy nem. Azonban vannak kisebb szerveződések, akiket talán jobban érdekel a Pláza körútnál az, hogy van-e alternatíva, azonban ezek között a kommunikáció látszólagos. Valahogy eltanultuk az egymásra mutogatást. A civil fiatalok szívesen működnek együtt, de amint az egyéni érdekek felülírják a közös munkát, mégis csak azaz ideális irány; a HÖK nem tesz semmit az egyetemistákért, de a HÖK szívesen mondja, ha ti sem, mi sem…. Hú, de ismerős….

Ennek oka van: ha valamivel szemben a fiatalok szkeptikusak, akkor annak eredete az idősebb generáció politikusainak munkájában keresendő. Nem vázolnak fel jövőképet, nem adnak irányt arra nézvést, hogyan igazodjon el a felnövekvő generáció a politika útvesztőjében – ha csak érdeklődnek, de nem érdekeltek…

(Erről szólt az első adás, amibe ITT lehet betekinteni.)

A Hétköznapi Ifjú Titánok 2. adása már az integrációs programokról szólt. Integráció sokféle van, nagyon jól meg lehet belőle élni. Na, nem az „integráltaknak”, mert ők ugyan tudják, hogy akkor, amikor egy-egy ilyen program folyik, éppen mi történik velük, de ha a programnak vége van, nem látják, mit tudnak kezdeni magukkal…

Nem beszélve arról, hogy az integrálásra szorultak kifejezetten tudatában vannak annak a ténynek, hogy a program végeztével annyi lehetőség van számukra (tisztelet az elenyésző kivételnek), hogy részt vehetnek egy MÁSIK programban, majd egy harmadikban, mert az ösztöndíj mindig jól jön…

Vendégeimmel azt próbáltuk megfejteni, hogy honnan kezdődik az integráció, mit is jelent, és mi az a szakadék, amely a többségi és a kisebbségi társadalom között húzódik. Amíg a társadalmon belül a szó az előítélettel párosul (akár érzelmi, akár tudati értelmében), addig igazi megoldás talán nincs is. Ha a kisebbségek egymással szemben sem tudnak megegyezésre jutni, észre sem veszik, hogy a többség csak megosztottságukig kívánja létüket - és akkor sem nagyon. Ugyanakkor vajon mindazok, akik mindebből nem észlelnek semmit, sőt azt sem tudják, hogy léteznek ezek a programok, vagy egyáltalán maga a szó, hogy integráció, mit is tudnának tenni?

A Hétköznapi Ifjú Titánok harmadik adása a környezetvédelemről, a környezettudatos életmódról szól majd (ugye, milyen divatos lett ez a szó is?) Hallgassátok, és vitatkozzatok velünk Ti is!  Mert egyetérteni ér, de nem kötelező. 

Rudas Attila

A február 1-ei második adás beszélgetőpartnerei Mihalovits Ervin és Szalai Máté voltak.

Hétköznapi ifjú titánok - 2. rész: Roma integráció by Publius

 

A harmadik adás 2011. február 8-án kedden délelőtt élőben hallgatható a Muzsikusrádió honlapján 10-től 12 óráig.