Megérkezett a Uber Magyarországra is, és a reakciókat elnézve mind az online sajtó, mind a kommentelők kitörő lelkesedéssel fogadták. Érdemes megnézni azonban, hogy a klassz mobilos applikáció és az olcsóság mögött mi rejlik.

forrás

A sharing economy (pontosabban collaborative consumption) néhány éve robbant be a világ köztudatába, és olyan új típusú szolgáltatásokat foglal magában, melyek peer-to-peer alapon közvetlenül a felhasználókat kötik össze és teszik lehetővé a közöttük a tulajdon kölcsönös felhasználását, árubabocsátását. Ilyen oldal a Uber is, vagy például az Airbnb.com, melyen a szobánkat vagy lakásunkat adhatjuk ki néhány napra turistáknak, vagy éppen mi magunk bérelhetünk a nyaralásunkra hotel helyett. Ezek a cégek egy olyan jogszabályi térbe léptek be, ahol a törvényeket olyanak írják, akik még internetet sem használnak. Nem volt senki felkészülve az új típusú szolgáltatások megjelenésére, ami nem azt jelentette, hogy egyáltalán ne vonatkozott volna rájuk használható módon jogszabály, hanem hogy azok eredeti célja nem pontosan ilyen típusú tevékenységekre irányult. Az is problémát okozott, hogy a sharing economy vállalatai maguk nem adnak ki szobát, nem vállalnak személyszállítást, csak összekötik a kínálatot és a keresletet, majd felteszik a kezüket, hogy ők semmilyen törvényt nem szegnek meg. Pedig valaki megteszi, mert mind a személyszállításra, mind a vendéglátásra komoly szabályok vonatkoznak.

Továbbá a hatóságok és a szolgáltatást hagyományos módon nyújtók sem arról híresek, hogy követik a modern technika fejlődését. Németországban először betiltotta a bíróság a Uber használatát, de azt néhány hónap múlva feloldotta, mert a Taxi Deutschland a jogszabályellenes tevékenység kezdetéhez képest túl későn nyújtott be keresetet.

De a felhasználók nem csak a jogszabályokat kerülik ki, adót sem fizetnek. Tulajdonképpen a Uber előnye az adóelkerülésből és a személyszállításra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásából ered, így a hagyományos taxi szolgáltatókkal szembeni árelőnyének nagyrésze is ebből fakad. Nem véletlen, hogy júliusban, mikor több ezer taxis tüntetett Európa nagyvárosaiban, az indulatok középpontjában nem a technológia, hanem a tisztességtelen verseny állt.

forrás

A problémát a sharing economy vállalatai is érzik. Az Airbnb például több várossal megegyezett, és Portlandben vagy San Franciscoban a cég maga szedi be a szobák és lakások után a helyi hotelekre is érvényes adót, majd fizeti meg a felhasználók helyett. Nem is tudnának mit tenni, mert pont az alkalmazásuk teszi hihetetlenül könnyűvé a helyi hatóságok dolgát, amivel könnyen listázni tudják a taxikat vagy szállásokat, majd ellenőrizni és megbüntetni őket. Brüsszelben például a fuvaronkénti 10.000 eurós büntetéssel próbálnak mindenkit elriasztani attól, hogy Uberen keresztül személyszállítást vállaljon.

Bár Magyarországra még csak most értek el ezek a szolgáltatások, nemzetközi példákon már látszik, hogy melyek azok a best practicek a szabályozás kapcsán, melyek követendőek lehetnek, mert a lehető leghatékonyabb és ésszerűbb megoldás irányába mutatnak. Ebben élenjáró San Francisco, mely a startupok fellegvára, és nem engedheti meg magának, hogy teljesen tönkretegye őket. A jó hír, hogy az Airbnb esetében a megoldás az átlag, tisztességes felhasználó esetében teljesen összhangba hozható az oldal eredeti céljával: regisztráció és az adó megfizetése mellett lehetővé teszi a tulajdonos által lakott ingatlan helységeinek kiadását.

Ugyanakkor a Uber esetében megvalósult szabályozás esetében már nem beszélhetünk jelentős változásról. Ugyanolyan feltételeknek kell megfelelniük, mint a taxisoknak: ki kell váltaniuk ugyanazt az engedélyt, vizsgázniuk kell, és a bűnügyi előéletüket is ellenőrizik, ezeken felül pedig a cégeknek biztosítást kell kötniük. Pozitívumként a cég alkalmazása ugyan megelőzi, hogy az utast átverjék, és megkönnyíti a fizetést  is, de jelentős áresést egyenlő feltételek mellett nem tudna produkálni.

Arról lehet vitatkozni, hogy vajon érdemes-e ennyi követelményhez kötni a személyszállítást, vagy hogy jó-e a meghatározott ár, melytől senki nem tud eltérni, és esetleg ugyanolyan minőségű szolgáltatást olcsóbban nyújtani. Hozzáteszem, a Uber is fix árral dolgozik, a taxisok ebben ott sem tudnak versenyezni. Felmerül továbbá a szabályozás kérdésével kapcsolatban, hogy a Uber értékeléseken alapuló modellje, mellyel sofőr és utas a fuvar után kölcsönösen értékeli egymást, vajon nem hatékonyabb-e, mint néhány írásban rögzített kritérium kipipálása.

Ugyanakkor bármit is gondolunk a szabályozásról, nem hozhatjuk olyan helyzetbe az azok által kötött taxisokat, hogy azzal a Uberrel versenyezzenek, mely több fronton is tisztességtelen versenyelőnyt élvez. Ha változtatni szükséges a személyszállítókra vonatkozó szabályokon, vagy érdemes nyitottabbá tenni a piacot, akkor először azt kell megtenni. Addig pedig lelkesedésből, az újdonság iránti vágyból nem lehet a Ubernek erkölcsi felhatalmazást adni, hogy tisztességtelen módon versenyezhessen. A jelen helyzetben ugyanis a Uber szolgáltatása nem több, mint egy csinos és innovatív alkalmazás, mely nem a kapitalizmus győzelmét hozza el, hanem az adóelkerülést és a tisztességtelen versenyt.