Alig telt el pár pillanat az Együtt2014 meghirdetése után, a régi baloldali és liberális vezetők egy része rögtön kijelentette, hogy csatlakozni akar az együttműködéshez. Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor mellett Ungár Klára is jelezte részvételi szándékát, Mesterházy Attila pedig csak az elutasítástól félve játssza a higgadt távolságtartót.

E bejelentések után már csak Bajnain, Juhászon, és Kónyán múlik, hogy a régi motorosokat beveszik-e a buliba. Ez a döntési helyzet azonban olyan feloldhatatlan csapdahelyzetet jelent a társaságnak, amibe nagyon könnyen belebukhatnak még azelőtt, hogy a party tényleg elkezdődhetett volna.

Bárhogyan döntenek ugyanis Bajnaiék, az Együtt2014 egyik alapértéke megsemmisül. Az együttműködést két eszme hozta létre, két fundamentuma van: az egyik az Orbán elleni összefogás, mely átível személyi ellentéteken, ideológiai különbségeken és pártérdekeken, a másik pedig az újszerűség, a jobbítás és a jövőbetekintés értéke.

Ha úgy dönt a társaság, hogy engedik belépni az „anciene régime” embereit, akkor a 2000-es évek szocdem és szabadelvű értelmisége (Gyurcsányostul, Molnár Csabástul, Kunczéstul, Lendvai Ildikóstul, stb.) ott fog állni Bajnai mellett – velük viszont nagyon nehéz elhitetni a szemekkel és egy minimális politikai értelemmel rendelkező választóval, hogy itt valami teljesen új dolog fog történni.

Ha azonban Bajnaiék nemet mondanak a régi motorosok csatlakozására, úgy nem kerülhetik ki a kérdést: miért tették ezt? Ha ez az együttműködés elvi alapokon, és nem személyi- és pártérdekek mentén működik, akkor miért zárnak ki bárkit is, aki együtt akar működni és elfogadja a közös elveket? Ezt a kérdést nem lehet kikerülni. Bajnai szájából hiteltelen lenne, ha az említett politikusok 2010. előtti szerepvállalására hivatkoznának: régi kollégákat nem szép dolog kirúgni, ráadásul Bajnainak enyhén szólva is sokkal több köze van az "elkúrt évtizedhez", mint például Ungár Klárának. Vagy csak azért nem akarják őket beengedni, mert azzal csorbulnak a győzelmi esélyek? Ez esetben ugyanazt az érdek- és nem értékelvű politikát csinálja a társaság, mint bárki más a politikai palettán. Bárhogy is indokolnak az Együtt2014 vezetői, úgy az egész együttműködés vitális alapelve sérül.

Mit fog tehát Szigetvári Bajnai tenni? Hogy lehet feloldani ezt a paradoxont?

A jelek arra utalnak, hogy a kizárás útját választják, egy kis trükkel: a Milla, illetve a Haza és Haladás eljátszanak egy jó zsaru – rossz zsaru szereposztást. Ebben a felállásban Juhász lesz a rossz zsaru, aki be mer szólni Gyurcsánynak, és aki végül egyszerűen megvétózza a vállalhatatlan elemek felvételét - Bajnai pedig a jó zsaru, aki bárkivel szívesen együttműködne, nem akarja Gyurcsányt szidni, ki akar maradni a vitákból (ezzel is felülre pozicionálva önmagát), de meghajolva az Együtt2014 konszenzusos döntéshozatala előtt elfogadja a Milla vétóját. Ezzel úgy hagyják ki a nem kívánt elemeket, hogy Bajnai nem kompromittálódik ,és továbbra is a feltétlen együttműködés megtestesítője marad.

Persze a politika rideg valósága nem is enged más viselkedést, csak a szigorú önérdek-követést. Ezzel nincs is semmi baj, mert – legyünk őszinték – mindannyian ezt csináljuk a saját életünkben, és ez így van jól. A probléma ott kezdődik, ha ezt nem valljuk be magunkat, és olyan erkölcsi elvárásokat állítunk a politikusainknak, aminek nem lehet, és őszintén szólva nem is kell megfelelni, mert ezzel csak megágyazzuk a helyet a populista és demagóg politikusoknak. Velük meg már lassan Dunát lehetne rekeszteni.