Az éledező Horthy-kultusz kapcsán komoly vita alakult ki a magyar társadalomban. „Ha Horthy igen, Kádár miért nem?” – tette föl a kérdés valaki bekiabálásos alapon a baloldalról. A téma így szép lassan egy olyan álvitává vált, amely nagyon szépen rámutat a magyar politikai kultúra fogyatékosságaira.
A kérdésből gyorsan egy Horthy-Kádár szembeállítás lett. A beszélgetés egyes blogokon már arról szól, hogy a két történelmi személyiség közül melyik számít pozitívabb szereplőnek, melyikük a kisebbik rossz? Ez a kérdésfeltevés sok szempontból félelmetes.
Egyrészről ha megnézzük a vitában szemben álló feleket, akkor azt láthatjuk, hogy nagy általánosságban a baloldal Kádár, a jobboldal Horthy mellett áll. Milyen beteges reflexió ez? Diktatórikus vezetők megítélésekor nem a bal-jobb törésvonal a mérvadó, hanem a demokrata-antidemokrata ellentét. Egy demokratikusan gondolkodó polgár számára mindkét vezető teljes egészében elutasítandó. Egy baloldali demokrata számára Kádár politikailag nem lehet szimpatikusabb, mint ahogy egy jobboldali demokrata is megveti Horthy autoriter kormányzati módját.
Másrészről, ehhez kapcsolódóan, a vitában a horthysták és kádáristák szinte reflexszerűen szidják a másik felet. E közben teljesen elfeledkeznek róla, hogy a saját emberük is egy (jobb szó híján) mocsok volt, aki semmibe vette az alapvető polgári- és szabadságjogokat, elnyomta a társadalom nagy részét, illetve erőszakos, illegitim módon tartotta fönn saját rendszerét. E történelmi bűnök – amelyekhez egyébként az őszödi beszéd és a forradalmi Magyarország 2010-es kiépítése nem mérhető – elfeledéséhez járul hozzá ez a vita is. Pontosan ez vezet a bűnök relativizálódásához.
Harmadrészt úgy gondolom, történelmi vitákra szükség van, hiszen hazánk huszadik századi történelmét még a magyar léleknek nem sikerült feldolgoznia. Ez azonban már egy történelmi, és nem politikai kérdés: itt már szükség van a fekete-fehér látásmód lecserélésére, hogy pontosan meg tudjuk ítélni egy politikus tevékenységét. Ekkor már lehet pozitívumokat és negatívumokat sorolni, mérlegelni, de ennek a kérdésnek nem szabad átpolitizálódnia, mert akkor az már egy teljesen másik kérdésről szól. Egyik politikai erőnek sem szabad felhasználni ezeket a témákat erre a célra, mert ez a családilag örökölt sebek ápolását veszélyeztetik.
Summa summarum, nem fogok olyat leírni, hogy Horthyt vagy Kádárt szeretem jobban. Demokrata vagyok, ezért számomra mindketten vállalhatatlanok. Történelmi tényekre alapozva lehet, sőt kell is az egyes politikusok működését kibeszélni, de politikai alapon összehasonlítani őket, felmentést adni nekik, az már nem oké.
Az utolsó 100 komment: