Jelen tanulmány rövidített változata az Élet és Irodalom, LVI. évfolyam, 10. számában jelent meg 2012. március 9-én. Előfizetéssel letölthető EZEN A LINKEN. A tanulmány publikálását a Publius blogon az Élet és Irodalom szerkesztősége jóváhagyta. Köszönet érte.
*
Szakmai körökben vitán felül áll, hogy Orbán Viktor és Matolcsy György nevével fémjelzett hetedorox gazdaságpolitika súlyos károkat okozott és okoz a magyar gazdaságnak, letérítette hazánkat a Visegrádi országok által követett növekedési útról.
1. ábra: A Visegrádi országok GDP növekedésének rátája.
Forrás: (OECD [2011]). Megjegyzés: 2011., 2012. és 2013. évi adatok OECD előrejelzések.
Senki nem állíthatja azonban, hogy az előző kormányok gazdaságpolitikája jelentős sikereket hozott volna, hiszen 2006 óta a GDP növekedésünk jelentősen elmarad a többi Visegrádi országéitól1. A kérdés így valójában nem (csak) az, hogy az aktuális Orbán-kormány mely gazdaságpolitikai lépései hibásak és ezeket hogyan lehet orvosolni, hanem az, hogy mi lehet annak az oka, hogy sem a 2002 után regnáló szocialista / liberális koalíció, sem az országot most irányító konzervatív, Fidesz által vezetett kormány nem volt képes valós és eredményes reformokat végrehajtani?
A fenti kérdés megválaszolása során a következő axiómából indulok ki: a gazdasági fejlődés hosszabb távon szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy egy ország társadalma elfogadja és magáénak érezze a kapitalizmus legfőbb intézményeit és az azokkal szorosan összefonódó liberális alapértékeket. Arról részletesebben nem kívánok itt szólni, hogy miért tartom ezt egy vitán felül álló, axiomatikus kiinduló pontnak, inkább felhívom az Olvasó figyelmét Kornai János legújabb könyvére, amely Gondolatok a kapitalizmusról címet viseli. Kornai [2011] ebben a művében tudományos igényességgel ismerteti a modern kapitalista rendszer azon tulajdonságait, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a gazdasági rendszer, ingadozásokkal ugyan, de fenntartható gazdasági fejlődést eredményezzen. Ahhoz, hogy a kapitalizmus bármely formáját elfogadjuk, nem szükséges teljes mértékben elfogadunk a homo economicus emberképét, amely önérdekkövető és racionális egyéneket feltételez. Amit azonban egy jól működő kapitalista gazdasági rendszerhez a társadalom döntő többségének el kell fogadnia, az a piaci koordináció és a magántulajdon dominanciája a bürokratikus koordináció és az állami vagy kvázi-állami tulajdonnal szemben.
Friedrich Hayek ([1992] és [1995]) munkássága bizonyítja, hogy a szabadpiac és a magántulajdon tulajdonságai egyértelműen hatékonyabbá teszik a piaci allokációt a bürokratikusnál. E megállapítás akkor is érvényben marad, ha az állam szerepét nem szűkítjük olyan mértékben, mint Hayek [1995] tette2. Véleményem szerint az állam a következő fontos és megkerülhetetlen szerepekkel rendelkezik: stabil kereteket biztosít az egyének kooperációjához, azaz kikényszeríti a törvények uralmát (jogállamiság), felszámolja vagy tompítja a piaci kudarcokat, olyan szolgáltatásokat biztosít az állampolgárainak, amelyeket a piac nem nyújt számukra, valamint – és ezzel Hayek már nem értene egyet – hatékonyan megvalósítja a társadalom tagjai közötti szolidaritást megjelenítő redisztribúciót.
Egy jól működő kapitalista rendszer kialakítása, és a végcélként megjelenő gazdasági növekedés és jólét, a liberális filozófiájából levezethető alapértékek elfogadását igénylik, amelyek mellett lehetünk szociáldemokraták, konzervatívok vagy ökopártiak, de lássuk be, hogy ezek – a feltett kérdésünk megválaszolása szempontjából – már csak másodlagos preferenciákat jelentenek. Mely fogalmakkal ragadhatóak meg a gazdasági jóléthez szükséges liberális alapelvek? A szabadság fogalmával, amely képessé tesz bennünket önállóan, saját erőből megvalósítani céljainkat. A bizalom fogalmával, amely azt jelenti, hogy bízunk embertársainkban és a közösen felállított intézményekben, ezért képesek vagyunk egymással kooperálni. A tolerancia fogalmával, amely azt jelenti, hogy elfogadjuk egymás jogát arra, hogy mindenki, azaz a kisebbség is, élhessen szabadságjogaival. Végezetül a magántulajdon és piac fogalmával, amelyek nem önállóan, de domináló intézményekként irányítják és meghatározzák a gazdaság működését. Ezek a liberális alapértékek ellentmondanak a szélsőséges álláspontoknak: sem a fasiszta nézetek, sem a kommunista nézetek nem összeegyeztethetőek velük. Különböztessük meg a liberalizmus és a demokrácia fogalmát, mert az utóbbi időben az orbáni rendszer kritikusai ezeket gyakran összemossák:
„A liberalizmus és a demokrácia, bár összeegyeztethető egymással, nem ugyanaz. Az előbbit a kormányzati hatalom mértéke foglalkoztatja, az utóbbit pedig az, hogy kinek a kezében van a hatalom. A különbség a leginkább akkor látható, ha a velük ellentétes fogalmakat vesszük szemügyre: a liberalizmusnak a totalitarizmus az ellentéte, míg a demokráciának az autoritarizmus.” (Hayek [1995], 326. old.)
A fentiekből reményeim szerint látható, hogy a kapitalizmus eredményes működése nem igényel neoliberális gazdaságpolitikát, nem szükséges minimális, éjjeliőr államban gondolkoznunk, csupán egy liberális minimum társadalmi elfogadását igényli: elutasítjuk a totalitarizmust és elismerjük a piacot és a magántulajdont a gazdaság két legfontosabb intézményeként. Az állam méretéről és szerepéről, valamint a redisztribúció nagyságáról ezen határokon belül vitatkozhatunk és vitatkoznunk is kell, de nem kérdőjelezhetjük meg a liberális alapértékeinket.
A fenti gondolatmenettel arra kívántam rámutatni, hogy egy ország gazdasági sikerét az határozza meg, hogy a társadalom tagjai által követett kultúra, értékrendszer milyen mértékben foglalja magában a liberális alapértékeket. A gazdasági prosperitás és a jólét szempontjából a legfontosabb tényező, hogy miként viszonyul a társadalom döntő része a piachoz és a magántulajdonhoz.
A következőkben azt szeretném megvizsgálni, hogy a fentebb nevesített liberális alapelvek (szabadság, bizalom, tolerancia, piac / magántulajdon) milyen mértékben ágyazódtak be a magyar társadalom értékrendszerébe. Ennek feltérképezése nélkül nem tudunk választ adni a tanulmány elején megfogalmazott kérdésünkre. A fogalmak operacionalizálásához Ronald Inglehart nevéhez fűződő World Value Survey / European Value Survey (WVS /EVS) kutatás eredményeit fogom felhasználni3. A magyar adatok mellett, amelyeket a TÁRKI gyűjtötte össze, a többi Visegrádi ország értékeit mutatom be.
2. ábra: A szabadság proxy-változójának standardizált értékei, a magasabb értékekkel rendelkező országokban nagyobb döntési szabadságot érzékelnek az állampolgárok
Forrás: A felhasznált EVS kutatások adatfelvétele 1999-ben történt. Saját ábra. Megjegyzés: A EVS következő kérdései alapján: A173.- How much freedom of choice and control, C034.- Freedom decision taking in job.
3. ábra: A bizalom fogalmának proxy-változója: A „legtöbb emberben lehet bízni” választ adók aránya (%-ban, a magas érték nagyobb bizalmi szintet mutat)
Forrás: A felhasznált EVS kutatások adatfelvétele 1999-ben történt. Saját ábra. Megjegyzés: A EVS következő kérdései alapján: A165.- Most people can be trusted.
4. ábra: A tolerancia proxy-változójának standardizált értékei, a magas értékek toleránsabb társadalmat jelölnek 
Forrás: A felhasznált EVS kutatások adatfelvétele 1999-ben történt. Saját ábra. Megjegyzés: A EVS következő kérdései alapján: A035.- Important child qualities: tolerance and respect for other people, A125.- Neighbours: People of a different race, A129.- Neighbours: Immigrants/foreign workers, F118.- Justifiable: homosexuality, F120.- Justifiable: abortion.
5. ábra: A piaci koordinációval és a magántulajdonnal kapcsolatos attitűdre vonatkozó proxy-változó standardizált értékei, magas értékek a bürokratikus koordináció és az állami tulajdonlás nagyobb fokú támogatását jelentik 
Forrás: WVS /EVS kutatások különböző időpontokban, saját ábra. Megjegyzés: A WVS és a EVS következő kérdései alapján: E036.- Private vs state ownership of business / E039.- Competition good or harmful / C060.- How business and industry should be managed.
Mint azt a 2-5. ábrák mutatják, a magyar társadalom által követett értékrendszer igen távol áll a tanulmány első felében definiált liberális alapértékektől. Az átlagos magyar állampolgár fél a szabadságtól, nem bízik önmagában, ebből következően erőteljesen számít az állam segítségére a problémái megoldása során, fenntartásai vannak a piaccal és a magántulajdonnal szemben és intoleráns a másképpen gondolkodókkal. Ezzel szemben az 1999-es felmérés alapján Közép-Kelet-Európában az egyik legmagasabb bizalmi szinttel rendelkezünk, amely a társadalmi összetartás erejét mutathatja.
A következőkben két szcenáriót elemzünk röviden. Az első esetben a politikai-, kulturális-és gazdasági elit azon része, amelyik hatalommal rendelkezik, elfogadja, támogatja a liberális értékeket és olyan reformokat javasol, amelyek illeszkednek ezen alapértékekhez. Sikeresek lehetnek-e ezen törekvések a magyar kontextusban? Ha a társadalom döntő része a liberális alapértékekkel ellentétes hagyományokkal és értékrendszerrel rendelkezik, akkor a felülről induló reformok a társadalom ellenállásán elbuknak. Ennek oka, hogy amennyiben a hatalmat birtokló elit és a társadalom testét alkotó tömegek a követendő értékek tekintetében szembekerülnek egymással, akkor rövid időn belül két folyamat zajlik le. Egyrészről az elit elszakad a társadalomtól, többé már nem érzékeli a társadalmi igényeket, másrészről a társadalom többsége „politikai erőszaknak” éli meg a felülről elindított reformokat és ellenáll azoknak. Ez drasztikus bizalomvesztéshez, kiábrándultsághoz vezet, amely folyamat végén politikai értelemben nem csak a reformok, de velük együtt a hatalmon lévő elit is megsemmisül. Erre a legjobb példa a Szabad Demokraták Szövetségének történte.
A második esetben a politikai-, kulturális- és gazdasági elit azon része, amelyik hatalmon van, érzi a társadalom széles rétegeinek kulturális értékeit, valamint követett normarendszerét és ehhez igazítja az által javasolt politikai reformokat. Sikeres lehet-e ez a politika hazánkban? Rövid távon a populista politika sikerrel kecsegtet, hiszen demokratikus körülmények között az állampolgárok széles tömegeinek szimpátiáját elnyerheti. Ebben az esetben a probléma akkor áll elő, ha a társadalom többsége és így a populista elit által követett értékrend szemben áll azokkal az értékekkel, amelyek a gazdasági prosperitás és a jólét letéteményesei. Ez a helyzet figyelhető meg ma Magyarországon. A liberális alapértékeket tagadó, populista politika letéríti az országot annak fejlődési útjáról és súlyos rombolást visz végbe egyrészről a gazdaságban, hiszen gazdasági válságot idéz elő (a külső körülményektől függetlenül is!), másrészről oly értékeket erősít meg a társadalom tagjainak érték- és normarendszerében, amelyek az ország fejlődését hosszú távon is akadályozzák. Valójában ez a politika rövid távú személyes hatalmi és gazdasági érdekek mentén gyermekeink jövőjét áldozza föl. Erre a politikai irányzatra a legjobb példa a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség aktuális története.
A tanulmány elején feltett kérdésre e rövid elemzés alapján azt a hipotetikus választ adhatjuk, hogy a 2002 és 2010 között regnáló szocialista / liberális koalíció azért vallott kudarcot, mert az általa követett kulturális értékek és az azokból levezetett reformjavaslatok nem illeszkedtek a magyar társadalom többsége által vallott értékrendszerhez. Azt feltételezem, hogy Budapest lakosságához közelebb állnak a liberális alapértékek, mint a vidéki városok, községek és falvak lakosaihoz, így elsősorban a vidéki társadalomtól szakadt el a kormányzó koalíció. Az értékekben megmutatkozó különbség azonban önmagában nem vezetett volna a koalíció 2010. évi választásokon elszenvedett megsemmisítő vereségéhez. A politikai megsemmisülés valódi oka, hogy reformelképzeléseiket nem a társadalommal közösen, alulról építkezve kívánták megvalósítani, hanem felülről jövő kezdeményezésekkel. Nem törekedtek valós párbeszédre, attitűdjük a lakosság szemében inkább arrogánsnak és elitistának tűnt. Nem kételkedem a reformerek jó szándékában és a célok helyességében sem, de a megvalósítás módja elhibázott volt.
A Fidesz és a KDNP most regnáló szövetsége ezzel szemben érzékeli a lakosság széles rétegeinek igényeit, viszont elutasítja azon értékeket, amelyek a gazdasági fejlődés alapjait jelentik. Az orbáni rendszer elsősorban a liberális értékeket tagadja, célja az államhatalom befolyásának drasztikus, az állampolgárok magánszférájába is érvényesíthető növelése. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kormánypárt az állam feladatait és szerepeit szélsőségesen tágan értelmezi, amely folyamat egyértelműen totalitárius irányba tolja a jelenlegi politikai rendszert. Az orbáni hatalom csak áttételesen, a liberális értékek elutasításával és az egypárti, valós társadalmi párbeszédet nem folytató kormányzásból eredően rombolja a demokratikus értéket és csúszik autoriter irányba. A kiépülő rendszer kezd nagyon hasonlítani ahhoz a rendszerhez, amelyet Csanádi Mária [1989] a szovjet típusú rendszer két meghatározó intézményének, az államnak és a pártnak az összefonódásáról oly szemléletesen bemutatott. Bízzunk benne, hogy nem lesz ismét érvényes Révai József szellemes bon mot-ja: „A párt és az állam nem egy, de nem is kettő” (Kornai [1993], 69. old.).
Hosszabb távon, demokratikus körülmények között ez a populista politika is kudarcra van ítélve, mivel nem képes teljesíteni a lakosság legfőbb elvárásait: a gazdasági növekedést és a szociális biztonságot. E két igény kizárólag jól működő kapitalista rendszerben elégíthető ki, amelyhez a liberális alapelvek elfogadása és alkalmazása elengedhetetlen. A fejlett, euro-atlanti közösség ezzel tisztában van, ezért sem értik a magyar kormány különutas magatartását.
Végezetül felmerül a kérdés, hogy az eddig leírtakból milyen normatív tanulságok vonhatóak le a most formálódó demokratikus ellenzék számára? Véleményem szerint először tisztázni kell, hogy kik is tartoznak a demokratikus ellenzékhez, hiszen ma még ezt sem tudjuk. Úgy gondolom, hogy mindazon pártok és társadalmi szervezetek csatlakozhatnak, amelyek elfogadják a tanulmányban bemutatott liberális alapelveket, azaz elutasítják a totalitarizmust, és a gazdaságban elfogadják a piac és a magántulajdon dominanciáját. Természetesen az alapvető emberi jogok és a demokratikus értékek elfogadása, valamint védelme szintén alapvető követelmény.
Tanulni kell az eddigi kormányok hibáiból és eredményeiből: nem lehet felülről, a társadalom értékrendjével ellentétes reformokat ráerőszakolni az állampolgárokra, de populista politikát sem szabad folytatni. Demokráciában nem felülről irányított reformokkal, hanem lassú, alulról építkező, szívós munkával lehet hosszabb távon is fenntartható, jelentős változásokat elérni. Akinek ehhez nincs türelme vagy ereje, az bele se kezdjen.
Az állampolgárok kiábrándultsága, fásultsága előnyös a status quo fenntartásához, a változások támogatóinak azonban éppen ez jelenti a legnagyobb kihívást. A közügyek iránti társadalmi érdektelenséget csak alulról építkező, participatív kezdeményezésekkel lehet megtörni. A társadalom tagjainak mobilizálására számos módszer létezik, amelyeket a Fidesz és a Jobbik részben már használ. Találkoznunk kell a lakossággal, klubokat és fórumokat kell szerveznünk, hogy megismerjük és megértsük az állampolgári igényeket és azokra releváns választ tudjunk adni a liberális alapértékek mentén. Ne gondoljuk, hogy Budapesten lehet megteremteni a jövő Magyarországát, a siker kulcsa a vidék megnyerése! A hosszú távú célok mellett rövid idő alatt teljesíthető sikerkritériumokat is érdemes meghatározni, hogy a társadalom minél hamarabb visszanyerje a politikába és a közösségbe vetett bizalmát, és legyen türelme kivárni a hosszabb távon elérhető eredményeket. Ebben az Európai Unió és a többi nyugati szövetségesünk támogatására biztosan számíthatunk, hiszen nekik is érdekük, hogy Magyarország stabil és jól működő piacgazdasággá és liberális demokráciává váljék.
Rosta Miklós, közgazdász, a Liberális Fiatalok Egyesületének alapító tagja
Lábjegyzetek:
1A jelen cikk szempontjából nem releváns kérdés, hogy a GDP önmagában elégséges mutatója-e egy ország gazdasági fejlődésének. Nem az, de egyszerűsége, elterjedtsége és ismertsége okán célunknak most megfelel.
2Az állam szerepéről Hayek [1995] a 330. oldalon fejti ki a véleményét.
3Az adatbázisok ingyenesen elérhetőek ITT, illetve ITT. A jelen tanulmányban bemutatott eredmények egy nagyobb kutatásból származnak. Köszönettel tartozom Koltai Júliának a statisztikák elkészítésében nyújtott segítségéért. A számításokat és a felhasznált adatbázist – az Élet és Irodalom valamint a Publius-blog szerkesztőségén keresztül – szívesen az érdeklődők rendelkezésére bocsátom.
Irodalomjegyzék:
Csanádi, M. [1989]: A pártállam-rendszer szerkezete, kohéziója és szétesése Magyarország példáján. Gazdaság, 23. évfolyam, 4. szám, 5-36 old.
Hayek, F. A. von [1992]: A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései. Tankönyvkiadó, Budapest
Hayek, F. A. von [1995]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest
Kornai, J. [1993]: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Heti Világgazdaság Kiadói Rt.
Kornai, J. [2011]: Gondolatok a kapitalizmusról. Akadémia Kiadó, Budapest
OECD [2011]: OECD Economic Outlook No. 90, OECD Economic Outlook: Statistics and Projections (database).doi: 10.1787/data-00588-en
