Szerdán lezajlott a magyar EU-elnökség programjának vitája, az Európai Parlamentben azonban szinte kizárólag a médiatörvénnyel foglalkoztak.
A leghevesebb kritikával Daniel Cohn-Bendit, a zöldek vezetője illette Orbánt: elmondta, a rendszerváltás után mennyire tisztelte őt demokratikus elkötelezettségéért, milyen büszke volt rá, amikor felemelte a szavát Haider és az osztrák szélsőségesek ellen, ma azonban „azon az úton jár, hogy Chávez legyen belőle, aki nem érti a demokrácia lényegét.” Alkalmatlan arra, hogy emberi jogok és sajtószabadság témáiban képviselje az Európai Uniót például Oroszországgal vagy Kínával szemben.
Ezzel szemben lelkesen kiállt a magyar médiatörvény és Orbán Viktor mellett Nigel Farage, az euroszkeptikusok talán legkarizmatikusabb alakja, aki sürgette őt, ugyanilyen határozottan utasítsa el az Európai Unió gazdasági programját, ahogy a legitim médiatörvényt ért kritikákkal tette. Ébredjen fel, és folytassa harcát a szovjetizálódó, zsarnoki Unió szétveréséig.
Orbán Viktor vesztett és nyert is egy barátot: a baj csak az, hogy utóbbi le akarja rombolni az egyesült Európát, előbbi talán életét is adná érte. Semmi kedvem barátairól megítélni ezután.
Hozzászólások eredeti nyelven (magyar alámondással pedig ITT):
Orbán válaszában két koronát sapkát is felvesz, visszautasítja a kritikusok elfogultságát, akik Magyarországot sértették meg. Egyébként is tájékozatlanok, sok tárgyi tévedésre is rámutathatott volna, de méltóságuk megőrzése érdekében csak egyet emelt ki: kiegyensúlyozatlanságért nem jár büntetés a médiatörvény értelmében (ezt vesd össze az EU-biztos első jelentésének második pontjával). Különben is meg van döbbenve maradiságukon, amikor egyáltalán számolnak az internet korlátozásával, hiszen az manapság teljességgel lehetetlen (megj.: ugyebár Tunéziában sem blokkolták pár nappal ezelőttig például a youtube-ot).