(Forrás)

Légy becsületes! – hirdeti a Heti Válasz online kiadásának „Szerintünk” rovatának egyik vezető írása, amelyet az újság szerkesztősége jegyzett. Ehhez képest az elmúlt hetekben, hónapokban számos olyan esetet láthattunk, amiben a Heti Válasz valótlan állításokat közöl bizonytalan forrásokból, vagy interjúalanyai szerint is ferdít vagy csúsztat. Nem tudhatjuk persze, hogy ezek a tévesztések mennyire tudatosak, ugyanakkor komoly kérdéseket vetnek föl az általam eddig mértéktartónak tekintett sajtóorgánum megbízhatóságával és professzionalizmusával kapcsolatban.

Az itt felsorolt esetek többnyire tudottak és ismertek, ám érdemes őket egy csokorba szedni, hogy mélyebb képet kaphassunk a HV újságíróinak ars poeticájáról.

1. A Konrád-ügy. „Konrád György is tagja annak a mindössze háromtagú csapatnak, amely az Európai Bizottság elnökének felkérésére megírja ’Európa új narratíváját’” – állította a Heti Válasz július 21-ei cikkében. José Manuel Barroso azonban hivatalán keresztül cáfolta ezt a hírt: az EB összesen 250 értelmiségit kért föl Európa jövőjének kigondolására, és ennek a társaságnak lett tagja Konrád György. Azért a két szám között elég nagy a különbség: 250 esetén minden tagállamra jut 8 fő, minden tízmillió európai állampolgárra pedig 5 fő. Így már nem olyan érdekes, hogy egy ellenzéki is bekerült a társaságba. A Heti Válasz tévesztése már csak azért is érdekes, mert az „internacionalista értelmiség” (köztünk a jobbközép Donald Tusk lengyel kormányfő) konferenciáján az újság munkatársa személyesen jelen volt. A cikk továbbra is elérhető online, a Heti Válasz honlapján helyreigazítást nem találtam. 

2. A Schiffer-ügy. július 10-én jelent meg egy rövid ajánló írás a Heti Válasz nyomtatott kiadásában megjelenő Schiffer-interjúból. A beharangozó nagyobb port kavart, mint maga a cikk, hiszen Schiffer András szerint is olyan sugalmazásokat adtak a szájába, amik a teljes interjúban nincsenek benne. A cink.hu már előttünk megtette a beharangozó és az interjú összevetését, amely során arra jutott, hogy a Heti Válasz konkrétan nem hazudott, csak a hatás érdekében átfogalmazva foglalta össze Schiffer egyes mondatait, ráadásul (anélkül, hogy erre utalás történt volna) az interjút ajánló szöveg kb. fele nem is magából az interjúból származik, hanem a mellé beékelt, „minden konkrétumot nélkülöző” írásokból. Az sem teljesen érthető, hogy Schiffer szavait, mi szerint "jelzés érkezett Küllői irányából, hogy érdeklődik irántunk" ,hogyan fordították arra a cikk címében, hogy „Bajnai üzlettársának kellett az LMP”. Ráadásul az interjú utáni balhé közben Schiffer egyértelműen kinyilvánította, hogy vállalja az interjúban a szájába adott mondatokat (amelyekre előzetesen rá is bólintott), csak az online összefoglalóval volt baja, a Heti Válasz mégis úgy interpretálta a történteket, mintha Schiffer megijedt volna a saját mondataitól.

3. A Duna Takarékszövetkezet-ügy. A július 18-án megjelenő Heti Válasz két és fél oldalas cikket közölt "Helyre igazítás" címmel a takarékszövetkezeti rendszer átalakításáról. Ebben a következő állítás hangzik el: "Orbán Viktor (...) fontos szerepet szán a takarékszövetkezeteknek. A kormány a jövő évtől szigorodó európai tőkeszabályozásra hivatkozva gyorsan meglépte a régóta esedékes átalakítást, amit nehezen emésztenek meg az érintettek. Ebben ugyanis - nyugati mintára - kötelező részt venniük" (kiemelés általam). Ez az állítás azonban ilyen kategorikusan nem igaz: ahogy az origo.hu már július 4-én megírta, a kérdéses törvény az általános szabály alól kivételt tesz abban az esetben, ha egy takarékszövetkezet már beadta bankká alakulási kérelmét a pénzügyi felügyelethez. Ez a cikk szerint elvben két, gyakorlatilag egy takarékszövetkezetet érint, mégpedig az Orbán barátjának számító Garancsi István nevéhez köthető Duna Takarékszövetkezetet, amely többek között Felcsúton is jelen van. Nem igaz tehát a Heti Válasz azon sugalmazása, hogy minden takarékszövetkezet számára kötelező az átalakítás. Ráadásul a Duna Takarékszövetkezet neve meg sem jelenik a cikkben (pedig láthatjuk, hogy az ügy már tudott volt régen lapzárta előtt), a Heti Válasz online kiadása pedig nem adott ki érdemi találatot a szövetkezet nevére. Azok tehát, akik kizárólag a HV híreiből tájékozódnak, sosem fognak hallani a Duna Takarékszövetkezet ügyéről.

4. A Kálmán Olga-ügy. Michnai Attila a Heti Válasz online kiadásában július 17-én nehezményezte, hogy Kálmán Olga a Kovács Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkárral készült interjújában többször megkérdezte a politikust, hogy meg lehet-e szerinte élni 47 000 forintból. Az interjú egy adott pontját így summázta a publicista:

És az államtitkár rendkívüli türelemről téve tanúbizonyságot ezúttal sem sétált bele a nyilvánvaló csapdába. - Nyilvánosak a jövedelmi adataim, közölte, na és önnek mennyi a jövedelme? - kérdezett vissza a riportalany, de Olga asszony érdemi válasz helyett inkább gyorsan másfelé terelte a szót.

A valóság (8:20-8:34) ezzel szemben az, hogy Kálmán Olga ugyan nem mondott összeget, de teljesen jó választ adott a kérdésre: ő nem állami pénzből kap fizetést (vagyis senkinek semmi köze hozzá, hogy mennyit keres). Ez után pedig „nem terelte gyorsan másfelé a szót”, hanem maga az államtitkár folytatta megkezdett mondatát.

Ezek az esetek önmagukban ugyan nem feltétlenül fontosak, nem élet-halál kérdések, mindazonáltal jól mutatják azt az újságírói attitűdöt, amelyet egyébként – ebben biztos vagyok – nem csak a Heti Válasz újságírói folytatnak. Tökéletes példái ezek annak, amikor az újságírót nem a valóság bemutatása motiválja, hanem annak a saját politikai nézetei szerint való elferdítése, saját igazának védelme érdekében való átfogalmazása, becsomagolása.

Nem állítom, hogy ez a magatartás (ami jó esetben hanyagság és az utánajárás hiánya, rossz esetben tudatos csúsztatás) csak a Heti Válasz szerkesztőségét jellemzi, valószínűleg minden oldalon megvannak a képviselői. Azt viszont állítom, hogy a média alakítóinak ilyen hozzáállása nagyon káros hatással van a magyar közbeszédre és Magyarország politikai kultúrájára. Az újságírók felelőssége, hogy Magyarország állampolgárait, nemzetünk tagjait és a választópolgárokat olyan információkkal lássák el, amelyek alapján valós és szofisztikált világképet tudnak kialakítani. Úgy látszik azonban, hogy ilyen csak a mesében létezik.

Arra biztatnám tehát az olvasót, hogy ne higgyen kritika nélkül a kedvenc újságának sem, mert sokan érdekeltek abban, hogy félrevezessék Önt (vagy nem veszik a fáradtságot arra, hogy utána nézzenek a tényeknek). Ne higgyen nekem sem: nézzen utána az általam felsorolt ügyeknek, és döntse el maga, hogy a Heti Válasz működése mennyire felel meg a felelős és professzionális újságírás elvárásainak.