(Idejét sem tudom már, mikor írtam utoljára válaszbejegyzést más blogon elhangzott véleményekre. Ahogy így próbáltam utánanézni, igazából nem is találtam rá példát: valószínűleg sosem láttam különösebb értelmét azon izgatni magam, hogy vannak, akik esetleg másként látnak bizonyos kérdéseket, hiszen szívük joga, ráadásul még ki is fejtik legalább négy bekezdésben.
Ugyanakkor a Progresszív blog keddi bejegyzése mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni, mert Moin Moin az EP-s cirkuszra való reflektálás ürügyén olyan vastagon atomgáz hülyeségeket szuszakolt be, hogy az valami elképesztő.
"A magyar: szolganép. No, nem „genetikusan”, ahogy egy szerencsétlen aggastyán a közelmúltban mondta, nem, dehogyis! Nincsenek „genetikusan szolga” népek – de igenis: vannak olyan történelmű népek, amelyeknél öröklődött és rögzült egyfajta „úr-szolga viszony” a közgondolkodásban."
*
Hát szép. Emlékszem, amikor még az egyetemi tanulmányaim elején magyar politikai gondolkodástörténet órára a klasszikus népi-urbánus vita cikkeit kellett olvasnom, és Németh Lászlótól (?) mennyi ilyen kis csűrés-csavarás volt arról, hogy a zsidókkal se genetikailag van baj, hanem kulturálisan, és különben is kitalálták maguknak ezt a kapitalizmust, ami egy hatalmas átverés. Aztán persze erre jöttek a válaszok, hogy Németh antiszemita, meg voltak, akik megvédték, hogy nem is. Szerintem ezek a kulturálisan valakik ilyenek vagy olyanok típusú szólamok politikai oldaltól függetlenül a legnagyobb ostobaságokba szoktak átcsapni, és az is biztos, hogy egy jó zsidózás/cigányozás már-már el se képzelhető nélkülük. Elfogadhatatlanok, na.
És tessék, itt van az egyik legvérmesebb baloldali blog, akik papíron igencsak antifák, antinácik, antisoviniszták és antiviktátorok, mégis minden különösebb fenntartás nélkül leírják, hogy a "magyar kulturálisan szolganép". Hát mi a frász?!
Egyrészt nagyon elegem van már azokból, akik az ellenzéki oldalon mást se csinálnak, csak egymást hergelik bele ebbe az iszonyatosan pesszimista, önostorozó, folyamatosan másokat hibáztató üvöltözésbe, hogy Magyarországon minden szar, az emberek hülyék, sose lesz jobb, és különben is lépjünk már be a nullsíkba, mert nincs jövőnk. Már miért ne lenne?! Ha valóban olyan rossz a helyzet, ahogy állítjátok, akkor hogy vagytok képesek ilyen sokat siránkozni, és ilyen keveset tenni azért, hogy valóban jobb legyen? (lásd a Robert Redford-Pókember vitát)
A másik meg az, hogy rohadtul el kéne már felejteni ezt a "magyar történelem = a szolgaság történelme" dolgot, mert ez egyszerűen nem igaz. A magyar történelem éppen a folyamatosan növekvő egyéni és kollektív szabadság történelme: aranybulla, tripartitum, április törvények (és persze az egész '48-49-es szabadságharc), korabeli viszonyokhoz képest is haladó szellemű választási rendszer a dualizmus korából, '56, hogy csak pár nagyon elcsépelt példát mondjak. Sőt, a magyar társadalomtörténet sok szempontból az átlagember "felnemesedésének", a mindenkori központi hatalomtól való egyre korlátozottabb függőség kivívásának története. Ezekre igenis jogosan lehetünk büszkék.
Magyarország nem szolgaország, a magyar nép nem szolganép. Sem genetikailag, sem kulturálisan, sem pedig történelmileg. Soha nem is volt, soha nem is lesz.
