(forrás: Vámpírpillangó)
Ez most kicsit hosszú lesz, meg tényleg csak az, amit én láttam. Plusz okosság a végére.
Tandíjpártiságom miatt viszonylag nagy dilemmát jelentett, elmenjek-e a Hallgatói Hálózat szerdai megmozdulására: egyértelműen problémásnak tartom a férőhelyek ideológiai szempontú központi újraosztását, a röghöz kötést, a tandíj büntető és nem általános jellegét, és hogy - a magát konzervatívnak mondó kormány - egyik napról a másikra, a felvételi jelentkezés lezárulta előtti hetekben tette közzé „reformjait”. Ezek felháborító dolgok, de mégsem akartam volna olyan tüntetésre menni, ahol kategorikusan elzárkóznak a tandíj elől – mondván, nekik ez csak úgy jár, és a nógrádi roma kőműves fiatalok adóforintjából erre márpedig futnia kell. A szolidaritás meg égjen ugyebár a pokolban.
Elolvasván a „szakmai anyag” néven futó véleményüket, és a helyszínen kérdezősködve azonban nagyjából megnyugodtam, nincs kizárva a tandíj, mehetek én is. A felvonuláson iszonyatosan kevesen voltunk: másfél ezer embert egy mezei fidesz alapszervezet is össze tud buszoztatni, hó is volt, latyakban is kellett állni, pár felszólaló gimnazista pedig csak rázendített a „nem akarjuk adóssággal kezdeni az életünket” szólamra, amitől az ázott hajamat téptem. Megnyugtatásul a viszonylag sok ismerős arc, és azok a felszólalók szolgáltak, akik külön hangsúlyozták az általános tandíj előnyeit is.
(Hozzáteszem, a Fővám téren sikerült az Ifjú Demokraták és a Societas szórólapozóival találkozni: nekik külön hála, amiért képesek voltak a szervezők kérésének – és az én igényeimnek - nem eleget tenni, és a harmadik-negyedik „tényleg hagyjál már Gyurcsánnyal, köszi szépen”-re végül azért békén hagyni. Kiválóan építitek a baloldalt, gratulálok!)
*
Aztán jöttek az emberek, hogy átmennénk az ÁJK-ra „beszélgetni”, aminek nem különösebben láttuk akadályát. Átmentünk, bementünk, felmentünk: akkor itt most „megállapítjuk a követeléseinket”. Az emberek még érkeznek, kéne kávé, valahogy le is keveredtem a bejárathoz, ahol akkor kezdte a portás és a biztonsági őrök lezárni az épületet. Az utolsó tüntető, aki bejutott a lezárás előtt, éppen akkor jött be pár zenésszel, akik valami koncertre/próbára igyekeztek.
Innentől aztán eléggé gyökérségbe fordultak át a dolgok. Azok a hallgatók, akik órájukról mentek volna hazafelé, tanácstalanul álltak a lezárt bejárat előtt, egy kisebb tüntetőkből álló csoport (kb. 30 fő) a túloldalról integet. Senki sehova. Néhány szervező próbált érvelni, hogy legalább azokat engedjék ki, akik ki szeretnének menni (!), és hogy igazából eléggé kétes, mennyire van joga az egyetemnek falai között tartani bárkit is, de ez nem hatott meg senkit: féltek, hogy bejön a maradék harmincfős „tömeg”.
(A történetnek ez a ki nem engedős része nem nagyon került be a hírekbe)
Arra a kérdésemre, hogy - amennyiben ennyire jogszerűtlennek érzik, hogy ilyen csúnyán behatoltunk egy nyitott intézménybe – miért nem hívnak rendőrséget, miért nem küldik el a fenti előadóban tanácskozó párszáz főt, és hogy eltés hallgatóként engedtessék már meg, hogy ott legyek, a következő válasz jött: „Ez nem nyitott intézmény. Maga egy egyetemista, azt csinálja, amit a rektor vagy a dékánja mond”, meg hogy majd jól el leszek tanácsolva, amivel ugye tisztában vagyok. Éppen elkezdtem ecsetelni, hogy talán ehhez valamilyen komoly kihágást is el kéne követnem, illetve hogy ez nem hitlerjugend, odalépett egy hazafelé igyekvő hallgató, aki megkérdezte tőle, hogyan juthatna ki. „Sehogy.”
(Az külön csodálatos volt, amikor ezután a hallgató rákérdezett a biztonsági őr nevére, aki erre hátrafordította a névtábláját, és nem árulta el. Azonosítószám vagy név se biztonsági őrnek, se rendőrnek, se fideszes képviselőnek nem kötelező - ahogy ahhoz már hozzászokhattunk.)
Szerencsére korábban láttam, hogy az egyik oktatót a hátsó gépkocsibeálló (?) felé küldték ugyanezek a biztonságiak/portások, úgyhogy a döbbenten álló srácot, meg még egy lányt sikeresen arrafelé irányítottam. Teljesen felfoghatatlan, erre ők miért nem voltak képesek. Most komolyan azért, mert az egyik fönti előadóban „politizálnak” a büdös kölykök? Szóval full respect az ÁJK személyzetének, amiért hisztiből bezárták a saját diákjaikat – kár, hogy kukoricán nem térdepeltették őket a sarokban.
Át voltam fázva, úgyhogy régi magyar „intézményfoglaló” hagyomány szerint a büfében kulturáltan csipkebogyó teát fogyasztottam egyik tanárommal és kollégájával. 2012-ben immár 80 Ft-ért.
*
Csatlakozva a többiekhez láttam, hogy odafönt az előadóban a HaHa által összeállított követeléseket beszélték meg kézfeltartásos-integetős-tapsolgatós-hozzászólogatós formában, ami valószínűleg nem a legideálisabb módja se a lektorálásnak, se a döntéshozatalnak. Lent még az egyik szervező úgy fogalmazott, hogy a „hallgatók követeléseinek demokratikus megfogalmazásáról” van szó. Arra a felvetésemre, hogy talán ez égbekiáltó túlzás, és hogy legfeljebb a jelen lévő hallgatók követeléseinek írásba foglalása történhet meg, és az egész közel sem mondható demokratikusnak, megnyugtatott, hogy „erre számos módszert találtak ki”. Ezekre a heroikus túlzásokra szerintem nem volt szükség, bőven elég lett volna, hogy egy hallgatói szervezet tagjainak, szimpatizánsainak – meg, aki arra jár - a véleményét gyűjtötték csokorba, és kész.
Nem méláztam ezen sokat, még meghallgattam odafönt a dékán kérését, hogy azért lassan majd menjünk haza (Ekkor nyitották ki újra rendesen a kapukat), el is jöttem 18 óra körül. Tüntetésnek jó volt, de ez a nyílt szavazás nekem sok, amúgy se vagyok túl nagy Bethlen rajongó.
Aztán olvasom immár itthon, hogy az ELTE Hallgatói Önkormányzata közleményben határolódik el a „társadalmi normákat sértő” megmozdulástól, amire valószínűleg minden erkölcsi alapja megvan, mint a diákság szemében amúgy is hiteles érdekképviseleti szervnek, hiszen választásain akár 8-10, jól sikerült karibulik esetén meg 20-30, százalék is megjelenhet. Itt, kérem, véletlenül sem arról van szó, hogy gigaütős százfős tüntetésük után, a nagyobb részvételt és aktivitást irigyelnék. De nem ám.
*
Összefoglalásként pár dolog. Egyrészt nem „egyetemfoglalás” történt, legfeljebb „teremfoglalás”: a korábbi tüntetők egy része az ÁJK egyik üres előadójában „konzultált”. Az én szememben ez nem tűnik bűnnek, amúgy is viszonylag hétköznapinak számít, hogy egy éppen üres terembe hallgatók „csak úgy” összegyűlnek beszélgetni, korrepetálódni, vizsgára készülni. Ha meg tényleg olyan súlyosan átléptük a jogszabályokat, miért nem kezdték el kiterelni az embereket, és pláne mi a fészkes fenéért zárták be az egyetem kapuit, hogy az egyébként nem érintett hallgatók se tudjanak kimenni? Tényleg arra számítottak, hogy megérkezik Király Miklós, beszedi az indexeket/személyiket, és mindenkit kirúgnak az egyeteméről?
A hallgatói önkormányzatra továbbra is a hiteltelenség szinonimájaként gondolok, a tömegtüntetésektől, performanszoktól pedig még mindig irtózom (Pláne ha előkerülnek a nagy populista szólamok, meg az „éljen a közvetlen demokrácia”). Viszont amíg ezek csak önszórakoztató mázát képezik az általános tandíj elfogadásának, egy normális ösztöndíjrendszer szorgalmazásának, az ideológiai alapú centralizáció elvetésének, az egyetemi autonómia támogatásának, az alapvető jogokkal ellentétes röghöz kötés kérdés nélküli elutasításának, addig kénytelen leszek néha részt venni hasonló rendezvényeken, és ezt tanácsolnám minden hallgatótársamnak is. Különben még azt hiszik odafönt, így tetszik nekünk a felsőoktatás, ahogy van. Szarul.
