"Ó, boldog Isten! Egy csigahéjban ellaknám, s végetlen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim." – Hamlet; W. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Nem igazán mondhatom magam irodalmilag művelt személyiségnek, furcsa mód mégis a fönti idézet jutott eszembe szombat éjszaka, amikor Gyurcsány Ferenc legújabb szupervállalkozásáról gondolkodtam. Persze nem emlékeztem rá teljesen pontosan, de hát itt az internet ugyebár…
Sokan vágták már a centit, nem is hiába: Visszatért! Eljött közénk másodszor, új frakciót alapított az Országgyűlésben, és – kizárólag, mivel nem bízik Polt „illegitim főügyész” Péterben – a neki talán mintha már hónapokkal előre bekészített Demokrata Pártból csinálja meg Demokrata Koalícióját. A rendszerváltás utáni magyar politikatörténetet ismerve borítékolhatónak érzem, hogy a későbbiekben ez igen nagy valószínűséggel újfent átneveződik előbb Demokrata Szövetségre, majd Demokrata Koalíció – Az Új Szolidaritásra (esetleg Demokrata Koalíció – Demokrata Pártra), majd legvégül XII. Kerületi Progresszív Demokraták Köre – A Jövő Köztársaságának Koalíciója és Nagy Imre Örökösei Platformra...
(forrás: facebook.com/gyurcsanyf)
Nyugalom, a gonoszkodást mindjárt meg is indoklom. Nem azért gondolom szánalmasnak és helytelennek a történteket, mert így végre a Magyar Szocialista Párt számára indokolttá vált „MSZP. A harmadik erő” jelmondattal kampányolni, hiszen a legjobb az lenne, ha már végre jól eltűnnének a süllyesztőben korrupt, hataloméhes gerinctelenségükkel és többszörösen skizofrén rigolyáikkal. Őszintén unom, hogy a szocdem oldal még mindig azon nyűglődik, vajon jó ötlet is volt-e kiszolgálni Kádár Jánost, pontosan mekkora példakép is Nagy Imre, és hogy végül is hogyan adják el magukat egyszerre az ország hosszútávú érdekeit szolgáló progresszív szakértőknek, és osztogassanak három kézzel mindenfelé huszonegyedik havi nyugdíjat meg a jóléti rendszerváltás pántlikájába csomagolt gázártámogatást, vagy éppen völgyhidat az 5-ös metrónak. Cseppet sem vagyok szocdem, de azért őszintén örülnék, ha ez az egyébként teljesen releváns politika- és államfilozófia tisztességesen megjelenhetne a politikai diskurzusban.
Na, de végre itt a Feri, van saját pártja, aztán jeszjóság lesz? Egy nagy fenét. Gondoljunk már bele egy kicsit, könyörgöm! Gyurcsány Ferenc politikai öröksége akármivel is rukkol még elő, akármilyen pártot alapít, akárhogy választják meg csakazértis, mindenképpen az marad, hogy ő volt az a miniszterelnök, aki tudatosan elhallgatott tényeket, visszatartotta saját programját csak azért, hogy nyerhessen a választásokon – és ennek hangot is adott bizonyítván, hogy nagyon is jól átlátja saját és országának helyzetét zárt körben (!!!), tovább titkolózva. Nem állt ki senki elé, nem tanúsított semmiféle megbánást.
Hiába próbálják hívei igazságbeszédnek címkézni annak néhány abszolút pontos helyzetértékelésére hivatkozva, attól az még egy kurvanagy hazugság: Tessék belátni, hogy Gyurcsány Ferenc politikája egy kurvanagy hazugság volt. És ez alól nem menti fel az sem, hogy általában a politikusok nem éppen őszinte és önfeláldozó szolgálatukról híresek; és a mögé sem érdemes bújni, hogy "az Orbán meg fasiszta". Fogjátok fel, hogy tökmindegy! Ne relativizálgassuk a dolgokat, mert azzal pontosan ezeket a kaliberű politikusok tartjuk életben mint Gyurcsány és Orbán.
„Demokratikus Koalíció”? „Az új köztársaságért”?! WTF??? Gyurcsány Ferenc eddigi politikai pályafutása során már elérte, hogy semmi köze a demokráciához, ahol a választókat megvezető, hazug, hataloméhes politikusokat örökre száműzik a közhivatalokból; pláne semmi köze a köztársaság eszméjéhez, ami csak és kizárólag közös társadalmi értékeken és korrekt politikai kultúrán alapulhat. Hiába kenegeti magát Nagy Imrézéssel, hiába van minden második nap Grézcy Zsolt az index.hu címlapján, hiába a fanatikus rajongók és hiába azok a fiatalok, akik majd szépen lassan netán elkezdenek új pártjába csordogálni, a kellemetlen igazság az, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kell. Az egyetlen reményem az, hogy a baloldali választók túlnyomó részében lesz annyi demokratikus becsület, hogy a Demokratikus Koalícióhoz és Gyurcsány Ferenchez bottal se nyúl hozzá. Mi végre? Hogy szűkre szabott támogatói körének csigaházában végtelen birodalom királyának képzelhesse magát, akit - akárhogy küzd is ellene - éjszakánként rossz álomba kergetheti lelkiismerete. Orbán Viktorék leváltása enélkül elképzelhetetlen.
