A héten megoldódni látszik a görög adósságválság problémája, lesznek megszorítások, és lesz mentőcsomag is. No meg persze tüntetések és töprengés az eurózóna jövőjéről. Lassan már elemzői toposszá válik, hogy itt bizony komoly gondok vannak, talán az egész közös valuta elhibázott ötlet volt - ennek nyomán pedig gyakran találkozni azzal a vélekedéssel, hogy a tagállamok közötti gazdasági különbségek szétfeszítik az eurózónát. Bezzeg a dollár, bezzeg az amcsik.

*

Mielőtt azonban ezt készpénznek vennénk, nézzünk meg pár adatot! Egyrészt, ha önmagában a gazdasági teljesítménybeli különbségek jelentenének problémát, akkor egy stabil monetáris unióval (USA) összehasonlítva nagyobb eltéréseket kellene kapnunk. Mint az alábbi térképen jól látszanak az Egyesült Államok tagállamainak egy főre eső reál GDP-ben mért egyenlőtlenségei:

(forrás: bea.gov)

És ugyebár az Atlanti-óceánon innen és euróban hasonlóképpen léteznek különbségek:

(forrás: Eurostat)

Ahhoz, hogy ezeket össze tudjuk hasonlítani, mindkét ország tagállamainak saját hivatalos, 2010-es, egy főre eső reál GDP-értékeit vettem alapul (ez ugyebár inflációval korrigált) a saját fizetőeszközében, majd a két adatsort standardizáltam, a  tagállamok számából adódó eltéréseket pedig kiküszöböltem. Íme a "különbségek": 

(magyarázat: a legkisebb egy főre eső GDP-vel rendelkező államok felől a legnagyobbakig)

A grafikonon az látható, hogy igazából hasonló erő "feszíti szét" az eurózónát és az Egyesült Államokat is, ha a tagállamok egy főre eső GDP eltéréseit vesszük alapul. Azt a feltevést tehát, hogy túl különböző gazdasági teljesítményű országok alkotják az eurózónát, vessük el.

(Ugyanakkor azt fontos látni, hogy a nem önálló tagállam, de különálló igazgatási egység Washington D.C. külön értékkel szerepel az adatsorban - nélküle egyértelműen alacsonyabb lenne a kék görbe tetőzése. Európában  egyébként Luxemburg fejt ki hasonló, bár kisebb felhajtó erőt a grafikonra.)

(Ha valakit a szemrevételezett hasonlóság nem győz meg a cáfolat helyességéről, annak további statisztikai érdekesség: Az eredeti - tehát nem standardizált és korrigált - adatokat kétmintás Kolmogorov-Smirnov-próbával tesztelve szignifikáns különbség van az eloszlások között (K-S=3,291 szig=,000). DE, egymintás próba esetén az Egyesült Államok nem, míg az eurózóna tagállamai normális eloszlásúak, azaz kiegyensúlyozottan átlag köré szerveződnek - tehát az USA egyenlőtlenebb, kiegyensúlyozatlanabb. Ha azonban előbbinél nem számítom bele Washington D.C. egy főre eső GDP-jét, az ő eloszlásuk is normális lesz. Ergo mindkét esetben egyenletes a viszony tehetős és kevésbé tehetős tagállamok között, az eurózóna nem széthúzóbb. Egyedül, ha standardizált értékeket nézünk D.C. nélkül, az európai tagállamok közötti maximum és minimum különbsége kb. 2%-kal nagyobb. Szóval el lehet ezzel szórakozni, de igazából az egy főre jutó gazdasági teljesítmény nem indokolja az eurózóna temetését.)

*

Az nyilvánvaló, hogy a probléma nem ilyen egyszerű természetű. Az előző grafikonon az eurózóna görbéjének alján található Szlovákia és Észtország, akikkel az égvilágon semmi gond sincs, míg a renitens Görögország valahol 6 és 7 között lehet az x-tengelyen. Ha olyan mutatót keresünk, ami az adósságválság szempontjából vizsgálja a különbségeket, akkor az államadóssághoz kell fordulnunk: 

(Államadósság a GDP százalékában - forrás: Eurostat)

És itt már valóban lényegi eltérés van az eurózóna és az Egyesült Államok között. Utóbbi esetében ugyanis hiába keressük a tagállamok államadósságaira vonatkozó adatokat, ezek nem számottevőek - pontosabban teljesen irrelevánsak vizsgálódásunk szempontjából, hiszen a szövetségi kormányzat nagyságrendekkel nagyobb részt vállal az állami szektorból és gazdaságpolitikából. Rendelkeznek egyáltalán a tagállamok önálló adóssággal? Persze. Kaliforniának például igencsak meggyűlt vele a baja, azonban senki sem kérdőjelezte meg a "dollárzóna" létjogosultságát, hiszen van szövetségi költségvetés, vannak működő központi intézmények, míg Európában ezek majdhogynem csak díszként funkcionálnak. Mint ahogy senki sem veti fel, hogy Magyarország felbomlik, és újra adoptálja a pengőt mint nemzeti fizetőeszközt azért, mert Debrecen, Miskolc vagy éppen Pest megye el van adósodva...

Amikor tehát az eurózónát temetjük, jó, ha tudjuk, hogy a gazdasági racionalitás egyébként a mélyebb integráció pártján áll. Ami a jelenlegi eurózónában - és így az egész Európai Unióban - instabilitást okoz, az pontosan az a féloldaliság, ami a politikai akarat hiányából és a nemzetállam-fétisből ered, nem pedig a tagállamok "túl nagy különbségeiből". Tökölés helyett menni kéne már előre:  többek között nagyobb és átláthatóbb uniós költségvetés saját adókkal, több jogkör és feladat az Európai Parlamentnek, és ezzel párhuzamosan a regionális politika erősítése mind-mind nagyon kéne már nekünk, hogy ne csak a piacok, de mi is bízni tudjunk ebben a fantasztikus, történelmi vállalkozásban.

A felhasznált adatok kigyűjtve ITT találhatóak meg.