Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2013.01.07. 12:59 Szalai Ervin

A néptribunok kora

Címkék: alkotmánytervezet Bajnai Gordon Együtt 2014 néptribun

Bajnai Gordon egy múlt januári interjúban nyilatkozta a HVG-nek, szerinte "előfordulhat, hogy néptribunra lesz szükség". Ez a félmondat nagyon bennem maradt, mert az ókori róma néptribunusi intézménye - bár közel sem vagyok a korszakot behatóan ismerő történész - számomra inkább visszatetsző volt. Ha azonban jobban megvizsgáljuk az elmúlt évet és Bajnaiék alkotmánytervezetét, a néptribunság mint akár erény, akár kockázat mindenképpen jól körülhatárolható.

(forrás)

*

Kezdjük egy nagyon leegyszerűsítő gyorstalpalóval. Római Köztársaság, ókor. Miután elűzik az utolsó királyt, fokozatosan egyre inkább létrejön egy államberendezkedés, ahol az arisztokrácia és a kiváltságosok alkotta politikai közösség merev intézményekkel tartotta kooperációban saját magát, és biztosította a kormányozhatóságot. Habár az újabb megközelítések szerint Róma sokkal inkább hasonlított pezsgő multikulti metropoliszra, mint ahogy azt például a Ben Hurból elképzelnénk, plebejusnak lenni politikailag mégsem volt öröm.

A megszokott arisztotelészi forgatókönyv szerint ez persze folyamatos feszültségekhez vezetett arisztokrácia és plebs (elit kontra nép) között, így pár évszázaddal később az éppen háborúzni nem akaró plebejusok összegyűltek egy dombon, kijelöltek pár arcot, akik onnantól fogva őket képviselték - ők lettek a néptribunusok.

A háborús helyzet miatt persze végbe is ment a korszakváltás, a néptribunok számos kiváltsággal rendelkeztek: sérthetetlenek voltak (mentelmi jog + a zemberek "ölni tudtak volna értük"), összehívhatták a plebejusok gyűlését (tünti), és ami a legfontosabb, vétójoguk volt.

Egy társadalomban, ahol a jogegyenlőség nem hogy hiányos policy, hanem egyszerűen szentségtörő gondolat lett volna, és az elit markánsan elkülönült a nép többi részétől, ennek az intézménynek persze még értelme is volt. Még akkor is, ha újabb pár évszázaddal később éppen a jól lefizetett ifjabbik Curio néptribun volt az, aki vétójával megakadályozta, hogy a szenátus megfossza parancsnoki tisztségétől az újraválasztás előtt álló Cézárt, aki hatalma birtokában így meggyőzhette a honatyákat, hogy Marcus Antonius nevű pártfogoltja ideális lenne Curio utódjának.

Aki persze törvényesen mindent meg is tett, hiszen meg is tehetett, hogy a szenátus ne állhasson mentora útjába, mígnem egyszerűen kidobták onnan. És persze meg is volt a casus belli, a hatalmával visszaélni látszó Cézárt jogszerűen eltávolítani nem tudták, néptribunt bántani viszont szentségtörés, megvolt a jogalap bevonulni Rómába, polgárháború, majd a köztársaság bukása kis átmeneti időszakkal a császárságig.

Röviden: éppen a néptribun mint intézmény tette lehetővé a köztársaság bukását, amit a történelemben megszokott módon éppen nem jogkiterjesztés, hanem mai fogalmakkal élve diktatúra követett.

*

Na igen ám, de miért fontos ez az egész? Az, hogy Bajnai Gordon múlt január óta tényleg kicsit néptribuni szerepet tölt be a mai Magyarországon, nem túl érdekes. Pro és kontra lehet azon vitatkozni, vajon hasznos-e, hogy az elégedetlen tömegek élére az Erzsébet-híd előtti dombon - a baloldali média előtt legalábbis mindenképpen - szent és sérthetetlen vezetőt választott a nép, de ebben a hasonlatban nem sok érdekes van, a XXI. századi populizmus párt- és korszakfüggetlenül hasonlóan működik.

A kérdés az, ez a megjelenés vajon milyen intézményes változásokhoz vezethet a magyar demokráciára nézve.

Szánthó Miklós, a KerDem blogon ír a tervezetben megfogalmazott alkotmányozási kritériumokról, és alapvetően jól látja annak kockázatait: a jelenlegi Fidesz-kormány túltengő alkotmányozását látva az ellenzékiek igyekezetükben túlbiztosított és túlságosan merev alkotmányozási eljárást vázoltak fel, amely utat nyithat teljesen irracionális, népszerűséghajhászó protesztmozgalmak számára az akár szükségszerű (pl. EU-s kötelezettségekből adódó) alkotmánymódosítások megtorpedózására is.

Lássuk az idevágó passzusokat (kiemelés tőlem):

45. §
(1) Új alkotmány elfogadására vagy az Alkotmány módosítására irányuló javaslatot a Kormány vagy az országgyűlési képviselők egyötöde terjeszthet elő.
(2) A javaslat vitáját az annak előterjesztésétől számított egy hónapon túli időpontban kell megkezdeni.
(3) A javaslat elfogadásához az szükséges, hogy azt az országgyűlési képviselők háromnegyede két alkalommal változatlan szöveggel támogassa. A két szavazás között legalább hat hónapnak el kell telnie.
(4) Az új alkotmány vagy az Alkotmány módosításának megerősítéséről
a) országos népszavazást kell elrendelni, ha azt kétszázezer, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező választópolgár annak másodszori elfogadásától számított négy hónapon belül kezdeményezi,
b) az Országgyűlés annak másodszori elfogadásakor a Kormány vagy az országgyűlési képviselők egyötödének kezdeményezésére országos népszavazást rendelhet el.
(5) Az új alkotmányt vagy az Alkotmány módosítását az Országgyűlés elnöke a népszavazás kezdeményezésére nyitva álló határidő eredménytelen eltelte esetén, illetve ha a népszavazás eredménye alapján az kihirdethető, haladéktalanul megküldi a köztársasági elnöknek.

Összefoglalva: a parlamentnek legalább hat hónap különbséggel kétszer kell háromnegyedes többséggel (!) megerősíteni a változtatást. Erről kétszázezer fő vagy a képviselők ötöde népszavazást kérhet, ahol - ha a választók legalább negyede megjelenik - egyszerű többséggel elutasíthatja.

*

Ez egyértelműen az alkotmány változtathatatlanságának irányába mutat, ami egyrészről lehet kívánatos, ha tényleges társadalmi konszenzuson alapul, és valóban a legnagyobb közös osztó elvére épül, ugyanakkor elzárhatja az utat a később esetleg szükségessé váló jogkiterjesztő módosítások (pl. azonos neműek házassága), az intézményrendszer finomhangolása és egyéb változtatások előtt.

A közvetlen demokrácia, ha túlhasználják, ill. megteremtik a lehetőséget a túlhasználatára, veszélyes fegyverré válhat populista népvezérek kezében, akiknek alkalmuk nyílhat a normális politika hátráltatására, kis túlzással megvétózására.

A történelmi párhuzam természetesen sántít, az ókori rómával ellentétben a magyar Országgyűlés politikusoknak nem ad katonákat, hogy szomszédos népeket igázzanak le, így itthon annak a veszélye se áll fent, hogy valamelyikük nem akarná visszaadni a marshallbotot. Ugyanakkor egyikünk se látja a jövőt. Nem látjuk előre, milyen körülményeknek kell majd megfelelnünk, és mik lehetnek azok az újdonságok, amiknek jó volna alkotmányos erőre emelkedniük a már meglévő jogok és intézmények mellé.

(Költségvetési Tanács létrehozása például a 2008-as IMF megállapodás része volt. Ma ugyebár nem lennénk gyarmat.)

Az állításom csupán annyi, ha ehhez hasonlóan merev módon túlszabályozzák az alkotmányozás kritériumait, ha a már-már irreális elvárásokat úgy fogalmazzák meg, hogy az a legrosszabb értelemben vett populistáknak kedvezzen, akkor Bajnai Gordonék korszakváltása nem az alkotmányos rend, hanem könnyen a túlhatalom, a hatalommal való nyerészkedés és káosz felé mutathat. Egy vétójog nélküli néptribun valószínűleg bőven elég.

 

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr235001148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom Gambler 2013.01.07. 15:48:02

Annak azért nem ártana utánajárnod, pontosan hogyan is volt ez Caesar-ral, meg az ő néptribunusaival, miért is bukott meg a köztársaság és akart-e valaha Caesar akár csak diktátor is lenni...
A néptribunusi poszt pontosan olyan volt, mint bármi az életben, ha demagóg tölti be, iszonyatosan káros, ha érdemes ember, akkor csodákra képes. Hogy mást ne mondjak, Marcus Livius Drusus, ha meg nem ölik, néptribunusként elérhette volna az itáliai népeknek a polgárjogot, ezzel megspórolva egy iszonyatosan romboló polgárháborút a birodalomnak.

Trompf · http://trompf.blog.hu 2013.01.07. 16:15:55

Lefordítom:

Néptribun: Azon civilek összessége akik támogatják, beállnak mögé, kapnak majd irányító, végrehajtó, döntési lehetőséget.

Mellesleg mid az MSZP-nek, mind a Fidesznek vannak saját jól bejáratott civiljei, akikre néptribunként lehet mutogatni alkalomadtán, ha éppen erre van szükség.

Szóval alapvető gond, hogy nálunk politikusok keresnek civileket maguk mögé, és nem civilek állítanak politikusokat maguk közül.

Locassen 2013.01.07. 16:18:26

Ezt nem igazán értem; BG a hivatkozott cikkben nem a néptribunusi tisztség bevezetését szorgalmazza, hanem Viktor 2014-es kihívójának egyik lehetséges szerepfelfogására utal.

Falconking 2013.01.07. 22:56:47

Én hajlamos vagyok erényként elfogadni egy alkotmány stabilitását. Ahhoz, hogy ezt megérthessük, érdemes végiggondolni, miért is rendelkeznek az országok alkotmánnyal és miért nem csak sima törvényekben szabályozzák életviszonyaikat. Az alkotmány, mivel módosítása jóval szigorúbb feltételekhez kötött (legalább is ez lenne az elvárás, amit sem a '49. évi XX.-asról, sem az Alaptörvényről nem mondhatunk el) kiemeli a legalapvetőbb kérdéseket a politikai harcmezőről. Tehát az államok korlátozzák önmagukat bizonyos ügyekben. Jon Elster norvég politikai gondolkodó szerint ezt a korlátozást Odüsszeuszhoz lehet hasonlítani, aki a hajóárbóchoz kötötte magát, hogy ne engedjen a szirének csábító, ámde halálos énekének.
Nos, ez lenne az elméleti háttér. Persze ez magyar, négyévente alkotmányozós zseniális politikai és jogi kultúrában kicsit átértelmeződik, de amit írtam, tartom: egy stabil alkotmány önmagában inkább érték, mint probléma.