Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.10.23. 15:05 Publius

Hétköznapi ifjú titánok, október 18.: Elcsurkásíthatatlanságoskodásaitokért

Címkék: kultúra dörner györgy új színház kultúrpolitika hétköznapi ifjú titánok

Ezúttal kultúrpolitikáról beszélgettünk, volt itt minden, amin könnyen fel lehet háborodni, gondolkozni - kinek mi tetszik: Új Színház, Dörner György, megcsappant támogatások, kultúrharc, filmek, Andrew Vajna, Magyar Művészeti Akadémia, Makovecz Imre, és vajon szükség van-e kultúrpolitikára egyáltalán. 

Szalai Ervin beszélgetőpartnerei voltak: Kálóczi Krisztián, Rudas Attila éééés Zilahi Anna

Hétköznapi ifjú titánok, október 18.: Elcsurkásíthatatlanságoskodásaitokért by hétköznapiifjútitánok5

 

Kellemes rádiózást, jövő hét kedden pedig adópolitikai kérdésekkel jelentkezünk!

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr193323978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.10.30. 11:54:01

Megfogadtam, hogy nem szólok hozzá, pláne nem elsőként, de most már mindegy.

Színházügyileg.

Nem volt szó arról, hogy itt színházilag az elmúlt 20 évben hatalmas nagy változások mentek végbe, és ez teljesen átrendezett mindent. Ezzel a jobber kultúrpolitikával annyi a baj, hogy anakronisztikus, nem érti meg, vagy nem akarja megérteni a keresztény-konzi kultúrpolitikus, hogy a kultúra az nem "mély" meg "magas", az nem valami esztétikai-erkölcsi felsőbbrendűségnek a izéjének a szócsöve, hogy értelmes emberek a 18. században gondolták azt utoljára komolyan, hogy a színháznak "feladata", sőt "küldetése" lenne a nép- és nemzetművelés. A 18. században persze még akár művelhetett is népet a színház, mert akkor még a színház volt az internet, a tévé, a diszkó meg minden egyéb, ő volt a kikapcsolódás leglazább és legszórakoztatóbb formája, ezért aki tudott, ment színházba. Ez nyilván teljesen megváltozott, és az a politikus, pláne színházigazgató, aki ma komolyan gondolja, hogy a színháznak "küldetés" jut a nemzet kultúrájának a csinosításában, az sík hülye, vagy elvesztette a fonalat valamikor 1990 környékén. Ennyi a baj a jobbos kultpollal (meg persze az arrogancia, de ez más kérdés).

De nézzünk át akkor amoda, és hagyjuk is a szoci kultpolosokat, nézzük inkább azokat, akik a leginkább érintettek, a - mitagadás - többségében szegről-végről ballib értelmiségi és művész-miliőt. Ők felismerték a változást? Ők észrevették, hogy a színház nem erkölcsi-esztétikai szócső, meg népművelő izéke? Ismerték fel a lófaszt. Különben mért méltatlankodnának sértetten, hogy A Színházzal ilyet nem lehet? Akkor mért beszélünk szakmaiságról, meg arról, hogy ez, amit a liber értelmiség csinál, ez jobb, szabadabb, szebb, emberközelibb, művészibb vagy mittudomén milyenebb kultúra, mint a jobberek idejétmúlt, kádári kultúrpolitikát idéző próbálkozásai? Ugyanaz az alja mindkét szövegnek: a kultúrának, a színháznak küldetése van, és igenis létezik a többinél felsőbbrendű kultúra és színház, csak abban nincs egyetértés, hogy mi az a küldetés és miben áll a felsőbbrendűség. A ballibek körmönfontabbul fogalmaznak, de ők is abból indulnak ki, hogy az, amit ők szeretnek, az az igazi. A jobber a hősidőkre mutogat, a baller meg nyugatra. Ki mit szeretne. Ez semmi több, mint egy tipikus, unalmas művészetelméleti hitvita. Hogy politikusok rátelepednek? Persze, mert mindkét fél téved: nincs szebb kultúra. A kultúra az, amit az emberek csinálnak. Ha cigányt diszkriminálunk, annak van kultúrája, ha meleget emancipálunk, akkor meg annak. Nem fordítva. Nem azért fog itt bárki megbuzulni, mert Alföldi igazgat, és nem is lesz több széljobbos Dörner miatt se.

Az ún. ballib értelmiség már 5-10 éve is azt szajkózta, hogy a színház, ha így marad, tönkremegy, nem lesz közönsége, politikai tereppé válik. "A magyar színház ma olyan, mint egy vétkes könnyelműséggel sodródni hagyott jéghegy, amelyet szép lassan, bögrénként forralunk fel magunk alatt, hogy ne vesszünk szomjan." Anger Zsolt, talán három éve. A magyar bölcsész-művész értelmiség tíz-tizenöt éve még azt hitte, hogy neki itt lap van osztva, hogy ő a kultúrfölényével itt tényező, mert ő tudja, hogy nyugaton hogy megy, ő érti a folyamatot, ő látja az összefüggéseket, ő olvasta a szakirodalmat. Úgy volt, hogy filozófusok meg festőművészek még akár politikusok gazdasági döntéseire is hathatnak. Úgy volt, hogy cigányügytől vizitdíjig mindenbe beleszólnak, mert ők tudják megmagyarázni, hogy mi miért jó vagy rossz. (Tisztára mint Voltaire-ék.) Ott is volt a labda évekig náluk. 3-5 éve is azon ment a lamentálás, hogy mégiscsak az volna a legjobb, ha a színházat egyszer és mindenkorra kivennénk a politika kezeiből, lesz, ami lesz, legfeljebb bezár 20-30 színház, vagy átalakul befogadó színházzá. Az a befolyásos értelmiség, aki gyakorlatilag mindenbe belepofázott "kívülről", de végül semmire sem ment az eszével, ezt az egy dolgot, a színházügyet azért keresztülverhette volna. Mert a színház akkor már nem érdekelte a kutyát sem, a politikának is inkább nyűg volt. Ha valamit, ezt azért el tudták volna intézni, nem az egészségügyben, a színházban kellett volna propagálni a holland modellt. Akkor még meg lehetett volna csinálni, persze óriási áldozatokkal, a forradalmat, ki lehetett volna csúszni a főpolgármester hatalma alól. Nem akaródzott, pedig tudták, mi lesz, ha megváltozik a széljárás. Talán elhitték, hogy ha majd elég szépen sírnak, akkor úgyis megsajnálják őket, majd úgyis melléjük áll... a kicsoda? a néptömeg? Mondom, tiszta 18. század.