Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.08.31. 10:56 Szalai Ervin

Az elfelejtett válság és a világ egyik legrosszabb elnöke

Címkék: válság adócsökkentés keynes portfolioblogger warren harding kontraciklikus gazdaságpolitika

Mi a teendő gazdasági válság esetén? Természetesen cselekedni kell minden létező állami eszközzel: nagyszabású programok a költségvetés kárára, a jegybanki alapkamat csökkentése - ún. élénkítés. Mára gyakorlatilag teljes konszenzus van Nyugaton a kontraciklikus gazdaságpolitika szükségességéről, sőt, mi, választópolgárok várjuk el politikusainktól leginkább, hogy mentsenek meg minket. De vajon valóban mindig szükség van rájuk? 

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ adjunk, olyan történelmi korba kell visszarepülnünk, amikor se keynesianizmus, se New Deal, se Matolcsy nem létezett. 
 

1. Az 1920-21-es gazdasági válság

Számos mérőszám alapján az egyik legsúlyosabb válságát élte meg az Egyesült Államok gazdasága e 18 hónap alatt: 5,2%-ról 11,7%-ra bővülő munkanélküliség, a Dow Jones ipari átlaga 47%-ot zuhant (autógyártás 60%-kal mínusz), a GNP 17%-kos eséssel egyenes földbe olvadt. Ezek mellé jött még az azóta is legmagasabb egy év alatti defláció – legdurvább becslések szerint 18%-kal, míg a legóvatosabbak szerint 13%-kal estek az árak. (Összehasonlításképpen a nagy gazdasági világválság legkeményebb évében, 1932-ben a defláció „csak” 10,3%-os volt...
 
Persze mondhatnánk, hogy ez a Nagy Háború utáni korrekció, és részben igazunk is volna. Azonban a háború lezárta és a ’20-as válság között már volt egy kisebb visszaesés, ami a hadigazdaságról való visszaállás természetes velejárója volt, sőt a leszerelt katonák álláskeresése a bevándorlás felfutásával együtt is korábbi évek adatait rontja elsősorban.
 
Hasonlóképpen nem mutatható ki, hogy pusztán a visszaeső mezőgazdaság termelés, és az ezt követő munkanélküliség lett volna a visszaesés forrása. (Ehhez annyi magyarázat tartozik, hogy erre az időre az európai mezőgazdaság is kezdett talpra állni.)
 
(Dow Jones Ipari Átlag alakulása)
 

2. A nagy megoldás és a világ egyik legrosszabb elnöke 

1921 márciusában iktatták be Warren G. Hardingot, akinek az akkori választópolgárok 60,36% - 34,19% arányban szavaztak bizalmat, mégis az utókor szerint a valaha létezett egyik legrosszabb amerikai elnök volt. Ő egyébként három dologról emlékezetes: talán ez volt az egyik legkorruptabb, legbotrányosabb kormányzat a modern történelemben (Szesztilalom!); tőle eredeztethető a két világháború közötti – elsősorban mezőgazdasági – protekcionizmus, ami futótűzként továbbterjedve megteremtette az egymástól elzárkózó, ellenségeskedő országok rideg valóságát nagyban hozzájárulva a második világháborúhoz; és a harmadik dolog. 
 
(Ha valaki elgondolkozott már azon, vajon ki volt az első gyökér az amerikai politikában, aki lefeküdt az agrárlobbiknak olyan borzalmakat szabadítva a világra, mint a bioetanol vagy az állami cukorár-szabályozás, hát ő volt az…)
 
(Külön érdekesség, hogy az utókor iszonyatosan rossz szónokként tartja számon Hardingot. Székfoglaló beszéde, a „Return to normalcy” pedig egyöntetű gúny tárgya. Még akkor is, ha Kennedy a „Ne azt kérdezd, mit tehet a hazád érted, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért” örökbecsű mondatát gyakorlatilag egy az egyben innen vette: „Our most dangerous tendency is to expect too much of government, and at the same time do for it too little.”. Hát, igen… Néha elfogult a történetírás is.)
 
(Warren G. Harding)
 

3. A harmadik dolog

És hogy mit csinált a világ egyik leggyatrább elnöke, hogy leküzdje a történelem egyik legdurvább válságát? Azt kérdezitek, milyen csodaszert vetett be? Mert, azt eddig nem említettem, de a válság amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlt – az ipari produktivitás index 29,4%-os esés után 60,1%-kal nőtt, ’22-ben már normálisnak tekinthető 6% körülire szorult vissza a munkanélküliség, és ’23-ra a GDP is elérte a válság előtti szintet. 
 
A válasz nagyon röviden az, hogy nem csinált semmit. Azt még a keynesiánusok is elismerik, hogy nem volt számottevő fiskális és monetáris bővítés. Sőt, Harding igazából masszív adócsökkentésbe fogott, melynek során a legmagasabb jövedelműek adóterheit négy lépésben 73%-ról 25%-ra csökkentette (Ezzel kapcsolatban ajánlom Peti bejegyzését, és facebookos szavazásunkat.), a szövetségi költségvetés kiadásait pedig két év alatt megfelezte (!!!). El tudjátok ennek akár csak a tizedét képzelni a mai Magyarországon? 
 
(Mindezek mellett egyébként olyan szociálisan érzékeny lépések fűződnek a nevéhez, mint az első veterán- és gyermekjóléti programok beindítása, ami aztán pláne ellentmond mindennek, amit Magyarországon tapasztalunk: Nálunk az éhező gyerekek etetése, az elfogadható szintű oktatás és egészségügyi ellátás biztosítása a rászoruló kiskorúaknak csak nagyjából a tizennégymilliomodik havi nyugdíj után kerülhet szóba...)
 

4. A történet tanulságai

Pár egyszerű következtetést azért vonjunk le. Egyrészt a történelmi emlékezet sajnos tényleg elég bipoláris: vannak a hatalmas példaképek (Kennedy) és vannak a szánalmas, korrupt fajankók (Harding). Éppen ezért nagyon fontos lenne rábírni magunkat a minél árnyaltabb értékelésre, ha már mégiscsak emberek munkájáról van szó. 
 
Másrészt az nem igaz, hogy minden gazdasági válsággal állami eszközökkel kell felvennünk a harcot. Tudom, hogy én is hajlamos vagyok a végletes gondolkodásra („Az állam ne csináljon semmit!”), de azért az nem igaz, hogy a válságok nem képesek maguktól elmúlni, és hogy beavatkozás nélkül mindenképpen maradandó kárt okoznak a gazdaságokban. Egyszerűen nem igaz, mégis sokan alapvető igazságként kezelik ezeket, és ahelyett, hogy a saját életükre koncentrálnának, dolgoznának vagy egyáltalán csak elgondolkoznának azon, hogyan tovább, széttárt karokkal várják az állami beavatkozást. Aztán látjuk, hová vezet mindez.
 
 
 
 

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr473191440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sorge 2011.08.31. 14:10:58

Fárasztó már az a lapos, semmit mondó duma, hogy " gazdasági válság".
A lényeget kell kimondani: túltermelési válság, melyet az esztelen hitelezéssel még tovább mélyítettek.
Kik a felelősek ezért a válságért ? A munkaadók és a bankok ( tőkések), mert az általuk folytatott kizsákmányolás miatt nincs elegendő vásárló erő, az előállított termékekhez képest.

Sorge 2011.08.31. 14:17:08

Ja és az USA igazából akkor mászott ki a túltermelési válságból, amikor elkezdődött a II. világháborúra való felkészülés .
Nagyon remélem, hogy ma már ez nem járható út !

Spekuláns 2011.08.31. 16:15:19

@Sorge:

Jó előrelátó ez az USA gyerek hogy '21-ben már a háborúra készült. Nem kevered ezt véletlenül egy másik válsággal? :)

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.08.31. 19:53:45

@Sorge: Ennél marxistább kommentet még nem olvastam ezen a blogon, gratulálok! ;)

Sorge 2011.08.31. 20:51:28

@Spekuláns:
Elismerem, hogy nagyon felületesen futottam át a posztot. Valóban a nagy gazdasági világválságra vonatkozott a komentem .
Most egy kicsit jobban belenéztem a posztba.
Sajnos annyira hiányos Szalai Ervin írása, hogy nem tér ki arra, hogyan is sikerült 1921-22-ben megoldani a problémát. Az, hogy csökkentették a legmagasabb jövedelműek adóját, önmagában nem old meg semmit. Nyilván ez alapján történt valami, de ezt Ervin már nem írja meg.

Sorge 2011.08.31. 20:54:36

@Szalai Ervin:
Pár nappal ezelőtt már Roubini is azt írta, hogy Marxnak igaza volt. Pedig eddig folyamatosan mellébeszélt, mármint Roubini.
:)

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.08.31. 20:56:45

@Sorge: Pont ez a lényeg: nem csináltak semmit, mégis megoldódott. És ez fura.

(De ha találsz ennek ellentmondó forrást, akkor szívesen elolvasnám.)

Sorge 2011.09.01. 10:01:52

@Szalai Ervin:
Nyilvánvalóan történt valami, csak arról neked nincs adatod. Engem pedig annyira azért nem érdekel ez a téma, hogy kutakodjak utána.

Sorge 2011.09.01. 10:14:59

@Szalai Ervin:
Roubinek nemcsak akkor volt igaza, amikor azt mondta, amit én. Én például nem jósoltam meg előre az amerikai bankválság kitörését. Roubininek pedig abban is igaza volt. :)

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.09.01. 10:35:17

@Sorge: Engem viszont érdekelt, igyekeztem utánaolvasni, és minden forrásom ugyanazt tartalmazta: nem volt számottevő beavatkozás.

Ezzel a bejegyzéssel pedig az a célom, hogy közös gondolkodásra invitáljalak például téged is olyan információk segítségével, amik jó esetben újdonságként hatnak.

Sorge 2011.09.01. 11:05:20

@Szalai Ervin:
Azon gondolkozz el, hogy az a pénz, ami nem folyt be adóként, hová került ? Milyen folyamatokat generálhatott? Már ha egyáltalán ez bármilyen pozitív hatással volt a gazdaságra. Lehet, hogy egészen más dolgok befolyásolták a gazdaság beindulását, csak te azt nem találtad meg. :))

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.09.01. 11:27:15

@Sorge: Az egész arról, hogy úgy látszik, nem minden válságra megoldás az, amit manapság sokan annak gondolnak: nevezetesen, hogy az államnak kell élénkítenie. Ennyi.

Sorge 2011.09.01. 11:46:44

@Szalai Ervin:
Az, hogy az állam " élénkít" az csak egy dologhoz vezethet, - az állam végzetes eladósodásához. Aztán az állam erre az adósságra pénzt bocsát ki, - már persze ha a jegybank hagyja, - és ezzel elinflálja, azaz szétteríti az államadósságot a gazdaságban. Ez az infláció leginkább a szegényeket sújtja és az egyébként is gazdagok általában még gazdagabbak lesznek, - a szegényekhez képest.
Ha a jegybank nem enged "csak úgy" pénzt kibocsátani az államnak, akkor egyre növekszik az államadósság és államcsőd lesz. Ebbe az irányba halad most az USA. :))