Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.08.30. 10:20 KVélemény

Ne is álmodjunk növekedésről!

Címkék: államadósság matolcsy egykulcsos adórendszer

Köszönhetően a várakozásokat messze alulmúló 1,5%-os második negyedéves gazdasági növekedésnek és Mellár Tamás Magyar Nemzetben megjelent cikkének, ma mindenki  az egykulcsos adórendszer és az azt középpontba állító Matolcsy-féle gazdaságpolitika kudarcáról beszél. Én személy szerint támogatom az egykulcsos adórendszert, melynek bevezetésével a kormány célja valószínűleg az ország versenyképességének növelése és így a gazdasági növekedés gyorsítása volt. A hiba egyrészt ott volt, hogy a várt pozitív hatás a jelenlegi világgazdasági és hazai környezetben nem tudott manifesztálódni, mert nincs már potenciál a magyar gazdaságban, másrészt pedig ott, hogy kivett 529 milliárd forintot az állam zsebéből. Pedig a legnagyobb lekötött potenciál pont a költségvetési pénzek spórolásával, nem pedig az adókulcsok tologatásával szabadítható fel.

Itt el is érkeztünk Magyarország legnagyobb problémájához, az államadóssághoz. Nyilván ezzel nem mondtam sok újat, Orbán is megnevezte már mint fő ellenséget. A baj csak az, nem csinált semmit azon kívül, hogy a magánnyugdíjpénztárakból elvett pénzből sikerült egyszeri 4%-os (81%-ról 77%-ra) GDP-arányos államadósság-csökkenést előidéznie, továbbá reménykedett a gazdaság gyors növekedésében, amihez viszonyítva tovább mérséklődhetett volna az adóssághegy.

Érdemes pontosan megvizsgálni milyen terheket ró az országra évente a felelőtlenül felvett hitelek tömkelege. Az egyik legnagyobb hitelfelvevő az állam: a 2011-es költségvetésben 1052 milliárd Forint megy (egy év alatt!) kamatkiadásokra. Ennyi pénzből több mint 500 km autópályát lehetne építeni. A közszféra adósságához még hozzátesznek az önkormányzatok 1491 milliárd forintot, melynek törlesztése évente még 100 milliárd körüli összeget vihet el. Természetesen adósságállományban azért mi sem sokkal maradunk el az állam mögött a magunk 10 840 milliárd Forintjával. Ennek törlesztése több tízezer forint havonta egy háztartásra vetítve. Milyen jó lenne, ha ezek a pénzek nem adósságtörlesztésre mennének el, hanem inkább fejlesztésekre, beruházásokra, vásárlásokra! Abból lenne értékelhető gazdasági növekedés.

Már csak az a kérdés, hogy hogyan szabadítsuk fel ezt a lekötött potenciált? Növekedéssel már egyértelmű, hogy nem tudunk kimászni a csapdából. A válasz egyszerű: fizessük vissza az adósságainkat olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Itt legfőképpen az államra és az önkormányzatokra gondolok. Le kell tenni az asztalra egy hiteles tervet, mely a lehető legnagyobb mértékben tartalmaz megszorításokat (melyhez képest a Gyurcsány-csomag vagy a Széll Kálmán terv semmi), hogy minél előbb kikerüljünk az adósságspirálból. Lehet természetesen adóztatni a gazdagokat, de emellett elkerülhetetlen, hogy az állam végső soron hozzányúljon a szociális kiadásokhoz, a nyugdíjakhoz, a közszférában dolgozók bérezéséhez. Ezeken kívül valószínűleg nem tartható az állami szolgáltatások mostani szintje sem.

Természetesen ezt mind az emberek pénztárcája érezné meg igazán; a többség pedig már így is elégedetlen helyzetével. Pedig mi voltunk azok, akik a felelőtlen ígéretekre és költekezésre szavaztunk, mindkét oldalon. Valószínűleg lehetetlen lenne elfogadtatni az emberekkel, hogy a mostani, általuk alacsonynak tartott életszínvonaluk is magasabb, mint amit megengedhetnének maguknak hitelek nélkül, vagy hogy a katasztrófális helyzetű egészségügy még rosszabb lenne, ha nem tuningolnánk fel az állam által felvett hitelekkel. Fejben kicsit elszálltunk, és nem emlékszünk, hogy voltunk sokkal mélyebben is, rosszabb körülmények között.

Visszatérve az adósságcsökkentésre: Azt középtávon (5-6 éven keresztül), konzekvensen kellene végrehajtani, hogy eredményt érjünk el. Ilyenre már volt példa, 1995 és 2001 között. A különbség az, hogy akkor igen jelentős gazdasági növekedés volt, ma pedig anélkül kell csökkenteni az adóssághegyet.

 

A terv végrehajtása alatt fokozatosan csökkenne az adósság mértéke, mely által a fizetendő kamat is. Továbbá, látva a tendenciákat, a külföldi befektetők olcsóbban refinanszíroznák a költségvetést, ami megint csak az állami kamatkiadások csökkenéséhez vezetne. Természetesen ez idő alatt a gazdasági növekedés még kisebb lenne, mint most, de hosszútávon az így felszabaduló pénzt lehet majd az adósság további csökkentésére, fejlesztésekre, oktatásra költeni, és akkor lenne értelme az egykulcsos adórendszernek is. Akkortól majd lehet jelentős gazdasági növekedésről álmodni! Ja, és természetesen akkortól lehet majd fizetésemelést adni az ápolóknak meg mindenki másnak a közszférában, de csak óvatosan, mert a történelem ismétli önmagát! 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr123187631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.