Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.05.18. 12:16 Szalai Ervin

Short story: Narancs és krumpli, Zsuzsi és Peti

Címkék: korrupció tőzsde portfolioblogger short selling esma

Zsuzsi és Peti találkoznak a piacon. Zsuzsi narancsot vásárolni érkezett, Peti pedig tudtán kívül spekulálni. Zsuzsi már hétfő óta minden nap 370 Ft-ért vesz egy darab narancsot, amit nagy élvezettel fogyaszt el. Összetalálkozván Péterrel el is meséli neki, milyen kicsattanóan jól érzi magát, mióta így tesz, és elmeséli azt is, hogy holnap valószínűleg 30 Ft-ot kölcsön kell majd kérnie valakitől, mivel csak 340 Ft-ja maradt – de nem baj, majd csak ad az a smucig Benedek. Peti elszörnyülködik ezen a bizonytalanságon, fel is ajánlja Zsuzsinak, hogy akármi lesz, hoz neki holnap egy narancsot. Biztos, ami biztos. Cserébe Zsuzsi megígéri, hogy odaadja Petinek 340 Ft-ját, megállapodnak és továbbállnak. Másnap a megbeszéltek szerint intézik a cserét: Peti 340 Ft-ot, Zsuzsi pedig egy narancsot kap.

Zsuzsi ugyan sosem tudja meg, de első találkozásuk után Peti végigjárta az egész piacot, mert sejtette, hogy valamelyik árus olcsóbban adja portékáját – és valóban az egyik félreeső eladótól végül 330 Ft-ért kapta meg a narancsot, amit így végül 10 Ft nyereségért adott tovább Zsuzsinak. Zsuzsi vagy nem volt túl sikeres a keresésben, vagy valamelyik eladó csökkentette az árait. Ki tudja, valószínűleg sietett.

*

Az előbbi széplelkű történet akár egy tőzsdei short selling ügylet modellje is lehetne: az eladó (Peti) rövidtávra eladást vállal az aktuális piaci árnál alacsonyabban bízva abban, hogy a két időpont között még alacsonyabb áron juthat a termékhez, eszközhöz, részvényhez, akármihez. Ennek hatalmas előnye a vevő szempontjából, hogy nem kell végigjárnia az összes eladót, a példától elrugaszkodva nem kell annyi erőforrást fektetnie a várható árfolyammozgásokról való információk felkutatására: holnap lesz narancs háromnegyvenér’.

Az eladónak egyértelműen előnyös, ha bejön a jóslata, ellenkező esetben fizetheti a különbözetet keményen. Mondhatnánk persze, milyen erkölcstelen, hogy valaki „mások kárára játszik”, hiszen ebben az esetben az eladó érdeke, hogy az árfolyam csökkenjen – így akár rosszhír terjesztéssel is próbálkozhat gonosz módon. Ugyanakkor itt az egyéni haszon maximalizálásának kulcsa nyilvánvalóan nem a lehető legnagyobb kár okozása, hanem a megfelelő tájékozottság, a piaci viszonyok minél pontosabb felmérése.

Azt se felejtsük el, hogy nincs olyan ember a világon, akiből hiányzik a „longkereskedő gén”, és rá van kényszerítve az állandó shortolásra. Ez csak egy lehetőség, amivel azért sokan élnek is.

Igen ám, de akkor miért korlátozzuk az Európai Unióban? Az ún. fedezetlen shortolás (naked short) betiltását szorgalmazzák „gazdasági vészhelyzet” esetében, aminek kinyilvánításáról természetesen az a hatóság (European Securities and Markets Authority) fog dönteni, akinek a szabályozást kell majd végrehajtania. Az új szabályozás csak azokra az országokra vonatkozna, akik nem kérnek mentességet alóla – Magyarországon például egyáltalán nem lehet fedezetlen shortolást indítani, élen járunk, nyugi.

(A fedezett short egyébként nagyjából úgy nézne ki a kezdeti példára lefordítva, hogy Peti csak úgy ígérhetné meg Zsuzsinak a másnapi narancseladást, ha a megállapodáskor már nála lenne a narancs -- így kölcsön kéne kérnie harmadik személytől, mondjuk Ilonától egyet...)

*

Szóval kinek is jó ez az egész? A shortolás egyik hatalmas előnye, hogy volatilitást hoz a rendszerbe, csökkenti az árakat, folyamatos korrekciós nyomás alatt tartja a piacokat, felhívja a figyelmet a hibákra és gazdaságtalan működésre. Árfolyamcsökkenés esetén lehetővé teszi, hogy ne mindenki veszítsen, legyenek nyertesek is, akik nyereségüket felhasználva esetleg más versenyképesebb szereplőkbe fektessék pénzüket. Mintha égő házból még ki lehetne hozni a sarokcsiszolót.

Ugyanakkor – mint ahogy azt az uniós szabályozás és a tiltás pártján állók tartják – aránytalanul nagy árfolyameséshez vezethet, fokozza a pánikot tönkreteszi a vállalatokat, és az egész gazdaságot. Lehman Brothers is csak ezért ment csődbe ugyebár…

Tüzet kiáltanak, mikor nem is ég a ház, ez pedig megbocsájthatatlan. Megbocsájthatatlan, hacsak tényleg nem ég az a bizonyos ház, amely esetben a hírhozó elhallgattatása, a törvényi tiltás nem megoldás semmire. Sőt, csak tovább erősíti azt a jelenséget, hogy bizonyos méret és törvényhozói kapcsolatrendszer fölött egyszerűen semminek nincs következménye. "Too big to fail." Lassan komplett országokat tartunk fent közpénzekből és mentőcsomagokból, bebetonozva őket az örök megújíthatatlanságba, és mindezt azért, mert nem vagyunk hajlandóak szembenézni az átmeneti veszélyek rémképével: pár nagykutya elszegényedésével, a munkanélküliség esetleges növekedésével, a nemzeti patyomkinvállalatok eltűnésével, politikai népszerűtlenséggel és általában a megváltozott körülmények bénító félelmetességével.

Arról nem is beszélve, hogy akár tiltják a fedezetlen shortolást, akár nem, attól még nagyon könnyen alakulhat ki pánik a piacokon – azon meg a kereskedés felfüggesztése se nagyon szokott segíteni. Nem baj, lesz mit írni a választási szórólapra, jól beszüntettük a spekulánsokat, és Izrael II. András óta különben is a magyaroké. Zsuzsi meg egyen rohadt krumplit.

 

 

  

(képforrás)

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr612912820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.