Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.03.15. 11:26 Máté.Sz

Az új alkotmány/4.: A hatalmi ágak szétválasztása

Címkék: publius új alkotmány sorozat hatalmi ágak szétválasztása választott végrehajtó hatalom

“The accumulation of all powers, legislative, executive, and judiciary, in the same hands, whether of one, a few, or many, and whether hereditary, self-appointed, or elective, may justly be pronounced the very definition of tyranny” (James Madison)

A hatalmi ágak szétválasztása a politikai fejlődés egyik legfontosabb pillanata volt. Mint ahogy ma már az általános, egyenlő, titkos szavazati jogot sem kérdőjelezi meg épeszű ember, úgy ezt is erősen ciki lenne támadni – gondolhatnánk. Aztán kiderül, hogy mégsem ilyen egyértelmű a helyzet.

Miért fontos a hatalmi ágak szétválasztása?  Egyszerűen azért, mert nem akarjuk, hogy a közhatalom egy kézben összpontosuljon. Ha így lenne, semmi sem tudná megakadályozni a mindenkori kormányzatot, hogy átlépve a demokratikus Rubikont egyeduralomra törjön. Ahol nincsenek megosztva a hatalmi ágak, ott a hatalomnak nincsenek igazi korlátai. Egy köztársaságban ez megengedhetetlen.

Az emberiség - végtelen bölcsességétől vezérelve - különválasztotta tehát a törvényhozó, végrehajtó és bírói ágat, hiszen amíg ezeket más szervek és emberek gyakorolják, addig senki nem veszélyezteti a szabadságot és a köztársaságot. Az angol politikai filozófusok szerint mindegyik szerv (a parlament, a kormány és a bíróságok is) arra fognak törekedni, hogy a saját hatáskörüket megnöveljék, és ez így van jól: mohóságuk kölcsönösen korlátozza egymást.

A hatalmi ágak megosztásának elve egyszerű és nagyszerű. Őszintén számol az emberi gyarlósággal és hatalomvággyal. Nem akarja megváltoztatni az emberi természetet, egyszerűen csak olyan rendszert épít ki, ahol azok irányíthatóvá és korlátozhatókká válnak.

Ez mind szép és jó, a bejegyzést itt be is lehetne fejezni, ám azt láthatjuk, hogy ez a gyakorlatban nem feltétlenül így működik.  Magyarországon - mint ahogy Európa igen sok országában - az államberendezkedés nem választja el egyértelműen a hatalmi ágakat. A végrehajtó hatalmat alkotmányunk a kormány kezébe adja, ám azt a nép nem választja meg. Kormányfőre ugye nem szavazunk négyévente... A mindenkori adminisztráció a parlamentnek felelős, ugyanakkor az Országgyűlésben általában stabil többséggel rendelkezik, ezáltal a gyakorlatban önmagának tartozik felelősséggel – így az ellenőrzés értelmetlenné válik, a törvényhozó és a végrehajtó ág a gyakorlatban (és részben elméletben is) összefolyik. 

Azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az összefonódott törvényhozó-végrehajtó ág áll a bírói és egy harmadik hatalommal szemben: ez pedig nem más, mint az alkotmányozó hatalom melynek gyakorlója a parlamenti kétharmad – beleértve az ellenzéket is. Ennek a hatalmi ágnak a mozgástere egyszerre szűk és tág is: szűk, mert általában véve ritkán képes bármire is; de tág, mivel a legalapvetőbb jogaink biztonsága van e hatalom kezében.

Mi ennek a rendszernek a hátulütője? Miért kéne ezt megváltoztatni holmi elméleti játszadozás miatt, mikor olyan országokban is ehhez hasonló rendszer működik, mint Németország vagy Nagy-Britannia?

Egyszerűen azért, mert ez a rendszer rossz. Indokolatlanul sok hatalmat ad a kormánytöbbségnek. Ha egy párt az országgyűlési választásokon kétharmadot szerez, gyakorlatilag képessé válik bármire fékek és egyensúlyok nélkül.  Ezt látjuk ma is, az erőegyensúly eldőlt. Az ilyen rendszerekben a jog nem képes megálljt parancsolni egy hataloméhes párt törekvéseinek – azt egyedül informálisan a politikai kultúra és illem tehetné meg, de ez a kultúra Magyarországon nem fejlődött ki.

Mi a teendő tehát? Létre kell hozni egy olyan rendszert, amelyben a kormány és a parlament is a népnek, az istenadta népnek felel, nem egymásnak. Ahol közvetlenül a nép dönti el, hogy ki kormányozzon, ki alkosson jogszabályokat, stb. Ezt a lehető legegyszerűbben úgy lehetne megtenni, ha elcsúsztatnánk a törvényhozói és a végrehajtói hatalom megválasztásának időpontját mondjuk két évvel. Ezáltal biztosítva lenne a hatalmi ágak szétválasztása, a népszuverenitás beteljesítése és a szabadság garanciája.

 

A közvetlenül megválasztandó végrehajtó testületekről és a választási rendszerről részletesebben későbbi bejegyzésekben lesz szó.

 


 

3 komment · 3 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr892742850

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az új alkotmány/3.: Szavazati jog 2011.03.16. 11:32:45

Talán a szavazati jog kérdése az, amire igazából talán kár is bejegyzést vesztegetni, hiszen elvárható lenne, hogy a XXI. században mindenki számára morális posztulátum legyen, hogy nemétől, vallásától, világnézetétől, keresetétől, végzettségétől, stb....

Trackback: Az új alkotmány/2.: Mi legyen a végső érték, amiből minden mást eredeztetünk? 2011.03.16. 11:32:29

Ebben a bejegyzésben azt mutatjuk be, milyen értékre kéne alapoznunk alkotmányos rendszerünket. Először ismertetjük a számunkra kedvesebb alternatívát, ami az egyéni szabadságra és az önérdek biztosítására épül, majd azt a közérdekesdi valóságot, ami a...

Trackback: Az új alkotmány/1.: Sorozatindító - Szükségünk van-e új alkotmányra? 2011.03.16. 11:32:11

„The earth belongs always to the living […] by the law of nature, one generation is to another as one independant nation to another.” (Thomas Jefferson, 1789. szeptember 6.) A fenti idézet jól mutat rá arra, hogy az általam...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Molenaaar 2011.03.19. 01:09:37

Én azért feltenném a kérdést, ami már a kezdet kezdetén felmerült a khmm "hatalmi ágak" elválasztásával kapcsolatban. Miért pont 3? És miért pont az a 3? Miért jó, hogy a törvényeket valaki megalkotja, valaki végrehajtja (jelentsen ez akármit) valaki meg alkalmazza? Miért nem lehet 2 Jogalkotó-jogalkalmazó? Vagy földrajzi értelemben legyen megosztott: helyi-központi? Szerintem nem egyértelmű a helyzet és nagyon úgy tűnik, hogy a jogszemlélet kezd megrekedni az 1789-ben, vagy inkább abszolutizálni a vívmányait.

A probléma a szemléletben van. A fékek és súlyok rendszere a hatalmi ágak egyensúlyozása, azt mutatja mintha az állam egy gép lenne aminek a diszfunckcióit meg lehet javítani. Az államot azonban emberek alkotják - ezt erősen ciki lenne támadni - jobban hasonlít inkább egy élő szervezethez. Fej-uralkodó, test a nép, karok az erőszakszervek. Persze ezt a sötét középkori gondolkodást el kell vetni mert antidemokratikus. Távol áll az üres Bastille-t ostromló felvilágosult emberektől...

Máté.Sz 2011.03.20. 01:19:17

Alapból nem is ez a 3 hatalmi ágat találták ki: ha jól emlékszem, Locke a törvényhozó, a végrehajtó ág mellett a külpolitikait határozta meg.

Azért ez a 3 lett végül, mert ha belegondolsz, hogy ha ezeket más és más gyakorolja, akkor senki nem birtokol abszolút hatalmat. Ha meg tudsz nevezni másik 3 ilyen területet, akkor felőlem lehet azokat is elválasztani. Ez már bevált.

Ha ugyanaz az ember alkalmazza és alkotja meg a törvényeket, akkor könnyen saját maga felé fog hajlani a keze.

Ha lenne egy nagyon erős központi és helyi hatalommegosztás, az a helyzet nem lenne föltartható, lásd a Föderalista című könyvet. A kis egységek függetlenedni akarnának a központtól, a központ el akarná sorvasztani a kicsiket. A funkcionális felosztásban ilyen nincs, mert egymás nélkül értelmezhetetlenek.

Molenaaar 2011.03.20. 02:15:09

@Szalai Máté: Szkeptikus vagyok. :) Bár a bíró valóban nem alkotja a törvényeket, ő "értelemezi" és ebben az értelmezésében csak egy felettes bíróság korlátozza, vagyis a bírói hatalom korlátja elég esetleges. Törvényhozásnál ott az elég kemény frakciófegyelem, vagyis nem tanácsos sok szemmel figyelni, inkább csak a gombot nyomni parancsra. A végrehajtás számomra értelmezhetetlen. :) Fogalmam sincs, hogy az miért lenne önálló bármitől is. A parlamenti ellenőrzés pedig nevetséges. Az "azonnali" kérdés meg az interpelláció amit 2 héttel előre benyújtanak.. ugyanmár!

Jó funkcionálisan elválasztottuk a hatalmi ágakat ez véd az egyeduralomtól. Mi van az oligarchiával? Az ugyanolyan rossz de a felvilágosodás korában erre - természetesen(!)- nem gondoltak. Nekik az abszolút monarchiával volt bajuk.
Nekünk nem az egyeduralom ellen kellene gondolkozni, hanem egy szűk elit (párt) diszkrecionális hatalomgyakorlásának kivédésével kellene foglalkozni.
pl:
Egyes állami szerveket kivenni a pártok kizárólagos hatásköre alól. (államfő)
pozícióhalmozás tiltása
egyes állami szervek újraválasztásának tilalma
kétkamarás ogy
pártfinanszírozás, képviselők fizetése