A szerdán megjelent Helyi Témában találkoztam ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász és egytemi oktató címlapon szereplő cikkével. Mindenképpen foglalkozni kell egy ilyen cikkel, hiszen elég sokan olvassák az ingyenes újságot. Már az írás címe is igen érdekes, mely szerint "Állam az államban - Az MSZMP-től kapott előjogokat az IMF". De ne gondoljuk, hogy itt a vége, a tartalom még több szép pillanatot okozhat.
A cikk alapvetően arra keresi a magyarázatot, hogy "mi jogosítja fel a Valutaalapot" arra, hogy "több, az ország szuverenitását alapvetően érintő követelést támasszon a hazánk számra szükséges pénzügyi támogatás ellentételezéseképpen". A választ az író egy 1982-es törvényben találja meg, mely kihirdeti az IMF alapokmányát. Lomnici szerint ugyanis a törvényben meghatározott "megdöbbentő kitételek"-ben szereplő mentességek adnak ilyen erőt az IMF-nek. Ezek között említi, hogy az IMF tisztségviselői mentességet élveznek a hazai bírósági eljárás alól, míg ők perelhetnek; nem kell adót fizetniük (kivéve ÁFA); a szervezet vagyona mentes a kutatás, lefoglalás, igénybevétel alól, továbbá az irattárába sem nézhetnek be a magyar hatóságok.
Már a felvetett probléma és a rá adott válasz közötti ok-okozati összefüggés is nevetséges. Ennek ellenére valószínűleg ezek a mentességek sok embert elgondolkoztathatnak és tovább erősítik a nemzetközi szervezetek elleni indulatokat, hiszen ezek alapján látszólag igen aszimmetrikus Magyarország és az IMF viszonya. A valóság azonban az, hogy a mentességek két szempontból is teljesen természetesek. Egyrészt nem a magyar törvény tartalmaz kitételeket és plusz mentességeket, azok a kihirdetett alapokmányban szerepelnek. Ebből kifolyólag minden tagországra érvényesek. Másrészt a leírt mentességek nem tartalmaznak többet, mint ami a diplomáciában az államok vagy a jelentősebb nemzetközi szervezetek képviselőinek kijár. Tehát ugyanezen mentességeket élvezi bármelyik külföldi nagykövet és nagykövetség vagy az ENSZ hazai képviselője Magyarországon, továbbá például a chilei vagy bármelyik más országba akkreditált magyar nagykövet. Ezek a mentességek ugyanis manapság már univerzálisnak tekintendőek.
Lomnici természetesen ennyi érvvel nem éri be, hiszen a cikk végén még kitér arra, hogy a magyar IMF-ről szóló törvény 31 oldalas, míg a német (amelyről egy fotó is mellékelve van) egy, és "kis túlzással néhány bővített mondatot tartalmaz". A magyar törvény tényleg ilyen hosszú, hiszen az egész IMF alapokmányt tartalmazza, anélkül viszont csak három paragrafus, ami nyolc sor. Ezzel szemben a német törvény magában egy oldal, és nem tartalmazza az alapokmányt.
Következtésképpen jó lenne, ha egyetemi oktatók nem vezetnék félre szándékosan a közvéleményt, főleg nem ilyen kiélezett helyzetben. Magyarországnak és a saját szakmájuk renoméjának is jobbat tennének. Továbbá az is üdvös lenne, ha nem külső ellenségképekre kennénk saját magunk hibáit, rövidlátását.
(Azt már csak remélni tudom, hogy nem arról van szó, hogy egy ELTE-n oktató alkotmányjogász nem ismeri a nemzetközi jog alapvetéseit.)